Fekete humor/zsa Csak erős idegzetűeknek!

Évek óta tudnom kéne gonoszul nevetni - legalábbis drámatagozaton végzett csemetém szerint, aki aztán végiggyakorolt mindenféle nevetést, kacagást, röhögést, vinnyogást, szelíd mosolyt....
És ezt a tudományát nem átallott bevetni a családi életben sem, céljai eléréséhez, húgocskájával egyetemben... Aki szintén profi, és szintén drámatagozatos. :-)
Én csak a szituációs játékokig jutottam, egy papucsférjjel az oldalamon, anno 15 éves koromban, és itt meg is állt a tudományom. Igazából irtózom mindenféle alakoskodástól. Igaz, meg is jártam már néhányszor, megtapasztaltam, hogy ritkán kifizetődő csak őszintének és nyíltnak lenni. Mentségemre szolgáljon, én nem vagyok színész. Valószínű, hogy egy színész ezt nem mossa így össze.
Szóval, még mindig nem tudok gonoszul nevetni, hiába adta a mintát a lányom, nem bírtam kipréselni magamból egy gonosz hangot sem. Még ma sem. Kérlelt: "Anya, nem akarok úgy meghalni, hogy nem tudsz gonoszul nevetni!" Mire én rávágtam: "Jó, majd a halálos ágyadnál nevetek 'gonoszul'."
Szegény lány fetrengett a röhögéstől, és nyugtázta, hogy akkor majd boldogan fog meghalni.
Hogy mit meg nem tesz az ember a gyerekéért?! :-)