Rebi rajz és dühöngés

Egyszer már említettem ezt a rajzot- úgy 8-9 éves lehetett Rebi, amikor készítette- most a Református Élet című folyóiratban jelent meg.
Hűen tükrözi, hogy mit értett és mit nem- a gyermek. :)



Mostanában azon gondolkoztam, hogy írjak-e dühöngő sorokat is a blogomba, és arra jutottam, hogy megpróbálkozok vele úgy, hogy ha évek múlva visszaolvasom, tudjam, hogy ez idő tájt nem csak a nagy 235cmx 200 cm-es takaróval küzdöttem, hanem kiderüljön, mi volt akkor éppen körülöttem?

Mi is van körülöttem- körülöttünk? Válság. Most így a rajzról eszembe jut egy evangelizáció, melynek a két kulcsszava ez volt: válság és váltság. Most ez bocsáttassék meg nekem, hogy nem szándékozom most megtéríteni senkit.
"Csupán" annyit szeretnék, hogy működjenek rendesen, jól a dolgok. Tudom, könnyű a tökéletest elképzelni, és nehezen lehet megvalósítani.
Konkrétan: azt hallottam a rádióban, hogy azokat az iskolákat, amelyeket az önkormányzatok nem tudnak fenntartani, államosítanák. Már ez a kifejezés is furán hangzik egy most iskolás korú gyermek fülének- az idősebbek és a történelmet ismerők tudják, hogy miről van szó. A terv : az államosított iskolákat az állam tartaná fenn, egyeforma tanmenettel, egyforma költségvetésből. Kérdésem: az állam talán olcsóbban fenn tudná tartani az iskolákat? Mert nem szándékozik több pénzt költeni az iskolákra, ez kiderült a műsorból. Tehát akkor mi értelme van egy ilyen döntésnek? Az nem lenne célravezetőbb, hogy megvizsgálnák, mi mennyibe kerül, és rendesen megfinanszíroznák a működést?
Ez csak egy probléma a sok közül. Szóval ilyen időket élünk.
Ekkor történik az is, hogy gyárak zárnak be, 3-4 napos munkahetet vezetnek be, ezrek fognak állás nélkül maradni.
A családi pótlékot bruttósítani akarják- ez vicc. Rossz vicc, az igaz, és az is igaz, hogy ezek a pót-, ill. álintézkedések nem fogják a problémákat megoldani. Sőt, azt is hallottam, hogy ezentúl nem alanyi jogon fog járni a családi pótlék. Nem minthogyha olyan nagy összeg lenne, remélem, a rászorulók azért megkapják ezután is. Lehet, hogy ennyi szociális munkásnak kellett volna beállnom, de már mindegy, már varrok. Csak most "tele van a hócipőm".

Vasárnapi egyveleg

Ez a századik bejegyzésem, úgyhogy valahogy ünnepelni kell. :)
Azt gondoltam, hogy ha valaki, vagy valakik reagálnak a mai egyvelegemre :) , akkor én is kisorsolok valami apróságot az engem olvasók- nekem írók közül.
Úgyhogy ne kíméljetek. :)
Megígértem magamnak, hogy a mai bejegyzés Rebi lányomról fog szólni, mert róla még alig írtam. Igaz, vele alig történik valami azonkívül, hogy sokat beteg :( és állandóan szerelmes. :)

Amikor kicsik voltak, jártunk tornázni- ők ritmikus sportgimnasztikára. Biztos sokan tudjátok mi az? Hasat be, mellet ki, fejet fel, spiccben járás... Hát az én 3 éves gyermekem egy alkalommal csak döcögött, mint egy maci. Kérdezte tőle a tornatanárnő, hogy mi a probléma? - Terhes vagyok. Válaszolta a gyerek. :)


Ezt tegnap találta meg rendrakás közben- én már nem is emlékeztem rá. Vajon mit szólna hozzá egy gyermekrajz elemző, hogy milyen embernek látja szerencsétlen gyerek az anyját?!

Anyák napja az oviban:
Már nagycsoportos volt a hölgyike- az óvónénikkel együtt virágot neveltek nekünk- az édesanyáknak. Jött az ünnepség, szöveg arról, hogy milyen nagy ajándék az Anya, az anyának a gyermek...
És az ajándékozáskor bejelentette a gyermek, hogy az a virág az övé, mert ő nevelte magának abból az alkalomból, hogy ő egy ajándék a számomra. :)


Biciklis rajz Rebitől.

Ezt a rajzot Bori lányunk készítette rólam, amikor aludtam. (A valóságban nincs nagy orrom! :) )

Tegnap nagyon meg akartam tanulni a scrapbook-ot, le is töltöttem egy olyan szuper programot, amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy létezik, pedig már vagy 9 éves... Nem is tudok kezdeni vele semmit egyelőre.
Magyar srapbook oldal itt .
Nagyon jó pecséteket láthattok itt.
Nekem is nagy kedvem lenne pecséteket készíteni, de most a meggyes-mákos lepény következik.
A változatosság kedvéért a másik lányom lett beteg...