Most, hogy Bori lányomat baleset érte, és a sebek miatt átmenetileg oda lett a szépsége, eszünkbe jutott egy régi kis epizód, még úgy 6 éves korából.
Sétáltunk az utcán, szépen felöltözve. Én fogtam Bori kezét, ő a kishúga kezét, és jött velünk szembe az utcán egy nagyon öreg néni, fekete viseletben, nagy szoknya, fekete ujjas... Megszólított bennünket, hogy milyen aranyosak ezek a kislányok, és kezdett kedveskedni... Az én Borikám, -aki máskor egy szigorú tekintettől megrémül, - viszont bátran felkiáltott: "Én nem félek ám a boszorkányoktól!"
Úgy sajnáltam szegény nénikét! Mellesleg alig kaptam levegőt a meglepetéstől, hogy miket tud/gondol a lányom. :- P
Fonás
5 órája
2 megjegyzés:
Szia Bea! Jobbulást a lányodnak! Nagyon szép munkáid vannak, örülök, hogy idetaláltam. Mutatósak a ruháid!
Köszi az elismerést! Én is láttam már munkáidat, valahová fel is vettelek a kedvenceim közé, de most megteszem a blogoddal is.
Köszi, gyógyulgat már a lányom. Szép napot, és szép alkotásokat kívánok!
Megjegyzés küldése