Nem tűntem el...

2010. április 28., szerda

Nem tűntem el...

ápr 2010

... csak kötök. Persze, pihenésképpen.
Érdekelne, hogy kinek hány kötése van elkezdve? A négy az sok? Vagy kevés? :)

12 megjegyzés:

KicsiKató írta...: Van egy négyéves poncsóm 75%-os készültségben, őt már nevezhetjük EFO-nak, ő szatyorban és zsákban várja jobb létre szenderülését, egy nyári csipkesál valami hosszúkás dobozban, tán kávé lehetett benne évekkel ezelőtt és egy másik sál egy elrontott táskabélésben, ami annyira kemény lett a táskamerevítőtől és a centis flízzel összekukacolva, hogy simán megállja a helyét dobozként:))

Én megszavazom neked, hogy a 4 az egyáltalán nem sok:) Miket kötsz?:); 2010. április 28. 15:20
Bea írta...: Túl vagyok egy kabáton, egy mellényen és egy tunikán. Ezeket már hordják a tulajdonosok. :)
A képen kardigán, kámzsa (ezt eldugtam, mert még nem tudom a mintát. :P ) egy karcsúsított garbó és egy nyári kardigán ... És rendelve van egy poncsó, meg mégegy :O , meg kardigán, meg láttam gyönyörű sárga fonalat...
Hiába, a szerelem az szerelem. :); 2010. április 28. 17:35
anyahajó írta...: Négy az határozottan kevés. Negyven mondjuk sok lenne, de még az is életszerű :); 2010. április 28. 18:19
Szilvi írta...: Szerintem belefér a négy a kevés kategóriába, az már más kérdés, hogy ez olykor mennyire idegesítő tud lenni.Nálam a gond az összeállítással van. Négynél több munka várja, hogy végleges formába kerüljön. Ez van, és sajnos úgy tűnik ez már nem is fog változni.; 2010. április 28. 18:48
Bea írta...: Anyahajó: :D Most megnyugtattál. :)
Csipkebogyó: Anyukámnál is ez a helyzet, mint nálad. persze, elég sokat befejezett már, de érdekes dolgokra lehet bukkanni a szekrényében. :)

magamnak pedig: akkor csak kicsi lelkiismeretfurdalásom van, hogy megvettem egy nagy doboz selyemfestéket, és a selyem árát fonalakra költöttem. :P; 2010. április 28. 19:44
Szilvi írta...: Nagyot nevettem most, szerintem sokunknak vannak ilyen érdekes eltévelyedései.Amiről persze a férjek nem tudhatnak!; 2010. április 28. 21:40
mmama írta...: Én azt figyeltem meg hogy életkorom előrehaladtával egyenes arányban csökken a félbe akárhanyadában hagyott munkák száma mert mi van ha
jön a " végeredmény " az x és nem tudom befejezni ?; 2010. április 29. 17:24
Bea írta...: Ó, erre ne nagyon gondolj, szerinztem lehangoló nagyon. Bár mindekinek ezsébe jut néha, meg számot is kell vetni néha, de kívánom, hogy jókedvűen alkoss, örömmel!
Szerintem a befejezetlen kézimunkák a technikai tudás hiányára utalnak- de lehet, hogy tévedek. Szóval, ha az az ok, akkor tényleg érdemes befejezni, hogy abból is tanuljon az ember. Kivéve, ha nagyon el van rontva. :P; 2010. április 29. 19:18
anyahajó írta...: Hát, szerintem a félbehagyásnak még lehet pár oka: unalom, egy új fonal, amit feltétlen ki kell próbálni, egy új minta, amit feltétlen ki kell próbálni, gyerek kinőtte közben, mégse tetszik a szín, de még nem lelkileg nem megy lebontani, hirtelen égető szükség van egy másik cuccra és azt kell elkezdeni (ami aztán újra a félbehagyottak közt landol), stb. Magamon azt figyeltem meg, hogy amikor tudok koncentrálni a dolgaimra úgy általában, akkor a horgolásokat is befejezem, ha meg másban is kapkodok össze-vissza, akkor nagyon sok félbehagyott horgolásom is van.; 2010. április 29. 22:15
Marcsi írta...: Nekem csak egyetlen egy, a legelső és azóta utolsó kötés-próbálkozásom, egy sál, két sima - két fordított, egyszerűbb nem is lehetne, mégsincs vége. Három vagy négy éve kezdtem, nem is emlékszem. A mostani télen biztosan nem vettem elő, tavaly talán, néhány sor erejéig, de ez sem biztos. A probléma az vele, hogy széleset szerettem volna, hogy a fejemre is ráférjen, így viszont hosszában nem akar nőni sehogysem...; 2010. április 29. 23:36
Bea írta...: Marcsi: te viszont jobbnál jobb scrapbook alkotásokat hozol létre, úgyhogy fel vagy mentve. :)
Anyhajó: mondasz valamit! Én pihenésképpen kezdtem el a kötéseket, és elhatároztam, hogy minde családtagomnak kötök min. egy dolgot, úgyhogy célirányos vagyok. Csak a sok kiszabott, bejelölt, elkezdett ruha ne motoszkálna fejemben... Szóval, egy a lényeg: aki alkot, annak kell ez a szabadság. :); 2010. április 30. 13:47
peony írta...: Négy az nem sok.
A befejezetlen kézimunkák nem a technikai tudás hiányát jelentik. Legalábbis nálam nem.
Anyahajóval értek egyet, meguntam, nem úgy jött ki, ahogy gondoltam (ez a legritkább, szerencsére), eltelt az idő, és most éppen nincs szezonja (majd ősszel befejezem), jött valami újabb és izgalmasabb minta/fonal, stb...; 2010. május 3. 9:29