Első Chrismukkah és egyebek

Kezdődött rögtön azzal, hogy magamhoz képest megint elkéstem. Szerencsére sem én nem sértődtem meg magamra, sem Trixi barátnőm nem neheztelt... sőt! Segített odatalálni- ez az egyik dolog, ami miatt nem szeretek ismeretlen helyre menni nagyvárosban- nem lehet leállni és sétálgatni, hogy ez most milyen utca, hány szám...? (Kell egy GPS, nincs mese. Azzal is kavargunk, de azzal legalább szakszerűen. :) ) Állítólag van ilyesmi a telefonom, majd utánanézek.
Nagyon örültem az új szemüvegemnek, mert végre láttam a táblákat. :) Igaz, közelre nem látok vele, de már készül a közellátó szemüvegem is- nagyon várom.

Kis szünet, időközben munka, kocsivizsgáztatás, szalagavató, hóvihar...
(képek talán később...)
.... Közben meglett az új szemüvegem és most új csontvázra vágyom...
Hát vásárló az kevés volt.  Tudom, hogy  a szervezők nem tudják garantálni a tömeget- aki a különféle plázákban tolongott állítólag- meg a vásárlókedvet sem... na majd meglátjuk, mit hoz a jövő?
Én viszont vittem poharat kedves asztaltársnőmnek is, (képek nála) rá is írtam gondosan az egyikre a nevemet- és közben eszembe jutott, hogy őt is így hívják :) Egész nap ezen kuncogtunk - és még sok máson, de ki jegyzi meg a sok sületlenséget, amit összehordok néha jókedvemben? ;) Amúgy nem ártott volna az eladásra koncentrálnom, ha már ott vagyok. :)