Még mindig a barnák

borítják be az asztalomat. Kis szabászati hulladék , kis szabad gépi játszadozás, és kész van a párna madárral, kövekkel, indákkal. Nem tudom, más macskája hogy van ezzel, de az enyém meg akar engem kímélni a sok munkától: mindig ráérez arra, hogy mivel készülök dolgozni, mert mindig arra fekszik le aludni. :)

Azért egy kis zöld anyag is előkerült:

Meg barna kockás:

Meg a bogrács:

És a kutya:

És végül, de nem utolsósorban :) , a férj:

Egyébként ezt a mondatot jól megjegyeztem fogékony tinédzserkoromból, amikor egy csomószor hallottam, hogy valami nagy erőfeszítést és munkát megünnepelve dícsérgetik egymást az emberek, és aki utoljára maradt, arról ezt mondták: "És végül, de nem utolsó sorban..."  De tegyük hozzá, a kondért is kitörölgette valaki végül... :)