
Ma ezt a rajzot tettem fel; ízelítő népi festészetünk motívumkincséből.
A duzzadó szegfű az erőtől/szerelemtől duzzadó legényt szimbolizálta, a bomlott szegfű (szerintem) az érett, családapának való férfit. Persze, lehet morfondírozni, hogy akkor miért nem érett szegfűnek nevezték? Nos, elképzelhető, hogy ezt a kifejezést is ismerték, de lehetséges, hogy akkor is több volt a bomlott erkölcsű, vagy eszű férfi a kelleténél, és ezért inkább ez a kifejezés terjedt el. :P
A szegfűk színe piros, fekete vagy vajszín kontúrral.
Sima ernyős tulipán: sima, normális, szolíd nő- teszi a dolgát. ;)
Színei: piros, vajszín, halvány rózsaszín. De olyan árnyalat, hogy van benne egy kis barna, hogy ne a Barbie baba jusson róla eszünkbe.
Háromszemű (bogyós virág) : a hármas szám a sokaságot jelentette, ezáltal a fejlődés képességét. Színe lehet okker, benne barna cirádákkal, díszítésekkel.
Alma: szintén a termékenység jelképe, ezen a rajzon kissé eltúlozva bár és stilizálva, de félbevágva láthatjuk.
Színei: halvány rózsaszín, vagy vajszín, barnával kontúrozva.
Dr. Rapaics Raymund azt írja, hogy a szegfűvel gyógyították a pestist. Amúgy a világi szerelem és az életöröm jelképe, a reneszánsz festők gyakran "mellékeltek" szegfűt is megrendelő arcképére.
Ezt a pár virágot már lehet "formázni": akár koszorúba, akár életfá-nak kanyarintani. :-)
1 megjegyzés:
Úgy szeretem ezeket a jelképeket,és hogy így használták régen,tudatosan!!!
Megjegyzés küldése