Mesés blog - függőségek

Zazálea mesésnek találja a blogomat :) , úgyhogy most a függőségeimről kell írnom. :P

Az első mindjárt benne rejlik a címben, a második az első mondatomban. Lehet kutakodni, boncolgatni, gondolkodni, találgatni... ;)
Ugyanis nem akartam félvállról venni ezt a kérést, és jól felkészültem függőségekből. Már csak azért is, mert alapvetően a káros szenvedélyektől irtózom, a természetem árnyoldalain kívül nincsenek káros szenvedélyeim (függőségeim). Ráadásul általában szeretek független személyiség lenni- ennek már többször láttam kárát, de igyekszem tanulni a hibáimból.
Megnéztem pár oldalt a függőségekről - hát jól elment az életkedvem, mert ha azt mindet komolyan vesszük, akkor nincs a földön egy darab normális ember sem.
Na jó, azt bevallom, hogy jókedv függő vagyok, mert ha nincs jó kedvem, akkor rossz kedvem lesz. :)
És voltam már fülönfüggő-függő is, de abból valahogy kikecmeregtem- meggyőztem magamat, hogy nem kell egy 20. gyönyörű (mályva színű, óóóóóóóóóóóó ) fülbevaló, amikor még a gázszámlát sem fizettem ki.
Régen szépség-függő voltam, az biztos, mert nem bírtam addig megnyugodni, amíg egy viszonylag szép otthont nem varázsoltam magam köré.
Aztán voltam kocsi-függő, mert utáltam vidéken lakni, és ha elromlott a kocsi, valóban pocsék kedvem lett- városi lány vagyok.
Írtátok sokan, hogy gyerekfüggő, de nekem mostanában repülnek kifelé a csemeték, úgyhogy éppenséggel az elengedés szabadságát élvezzük.
Az alkotás-függő sem igaz, mert kibírom nélküle egy bizonyos ideig. Igaz, utána annál jobban élvezem. :)
Az igaz, hogy hangulat-függő vagyok, és ezt átsugárzom a környezetemre is és nem bírom titkolni.
Remélem nem veszitek rossz néven, hogy kissé rendbontó módon írtam a témáról, de hát szabadság-függő vagyok. :)
És amúgy is hozzám minden elég későn jut el- lehet, hogy már unjátok is...
Nem is tudom, ki nem volt még? Talán Hunszil, Zsupszi, Claudius, Márta, Dóri- kérdezzük meg őket is. Ők a legutóbbi olvasóim, ezúton is szeretettel köszöntöm őket. :)

Motívumkincsünk

Még egy pár rajz -elmenthetitek, színezhetitek, festhetitek nyugodtan, ha tetszik.
Homoródmenti és háromszéki motívumok. Kis ügyességgel át lehet alakítani tűzésmintává is - nekem most nincs időm rá.

Régi munkák

Most, hogy ezernyi levelecskét kell fel kell applikálnom a takaróra, úgy gondoltam, régi munkáimból teszek fel egy kis válogatást- ami a varrás előtt volt.


Megyaszói minták. Nászajándékba készült egy barátnak. Úgy kb. 23 évvel ezelőtt. :)
Sajnos nem valami jó kép, de imádtam a kalotaszegi mintákat. Édesapám arról a tájról származott- kár, hogy nem ismertem.


Homoród menti minták. A bölcsőt nászajándékba kaptuk, 5 réteg olajfestéket kapartam le róla, és újra festettem. A lányok már pihentek benne, bár hamar kinőtték- nagyon keskeny.

Ez háromszéki motívum- sokat időztünk Csernátonban. Ez a díszítés a festőisége miatt fogott meg. Lágy, nagyvonalú, lendületes ecsetkezelés. A homoródmenti ezzel szemben (vagy ehhez képest) szabályos, pontos.

Hogyan süssünk finom házikenyeret?

Ma főzős napom van, de nagyon rendes volt a férjem, krumplit pucolt, sárgarépát, hagymát vágott... És nagyon ízlett neki. Én már csak tudom, hogy a saját kezű munkát jobban megbecsüli az ember, úgyhogy bevonom máskor is. :)
Szóval, amíg sül a gyümölcskenyér- amit karácsonyra tervezetem, de csak most van időm megvalósítani- leírom az általam tapasztalt dolgokat, míg eljutottam odáig, hogy bátran teszek be hozzávalókat a kenyérsütő gépbe. Mert már többen is panaszkodtak, hogy nem sikerül a kenyér, az enyém meg milyen finom... Hát, nekem sem volt mindig finom, másfél évig nekem is ott állt a kenyérsütőgép egymagában unatkozva. Aztán egyszer annyira rossz napom volt, hogy azt gondoltam: még ha ki is dobok fél kiló lisztet, de legalább megpróbáltam. és akkor jól sikerült, és azóta szinte mindig! Az elején gyakran elfelejtettem beletenni a keverőlapátot- ekkor lánykám kiírta nekem óriási betűkkel, hogy "lapát". De most már sikerül az is. :)
Szóval:


Hozzávalók:

Kisebb fajta kenyér, kb. 83 dkg-os

370 ml víz
3 kávéskanál só
5ml olívaolaj
600 gr liszt
3 dkg élesztő
2 mokkáskanál cukor

Nagyobb fajta, kb. 110 dkg-os kenyér:

450 ml. víz
4 kávéskanál só
6 ml olívaolaj
750 gr liszt
5 dkg élesztő
2 mokkáskanál cukor

Tudnivalók: A vizet, olívaolajat és a sót a sütőedény aljára tesszük.
Én szinte mindig teszek kefírt vagy joghurtot a vízhez, kb. fele-fele arányban.
nagyon fontos, hogy ml és gr pontossággal tegyük be a gépbe a hozzávalókat. Főleg, ha este programozzuk, és reggelre sül ki a finom friss kenyér. :)
Ha azonnal sütjük, belekukkanthatunk, hogy nem túl puha ill. kemény-e a tészta, de én erre nem szoktam alapozni, mert én általában este készítem be. Picit lehet javítani közben, pici tej, vagy liszt hozzáadásával, azért.
Erre jön a lisztkeverék. Érdemes kb. 3 féle lisztet vegyíteni, és kb. 5-10 dkg magot tenni bele.
Én általában Kunsági félbarna lisztkeveréket használok, és finom liszttel keverem, vagy magában. 3 féle lisztet akkor keverek össze, ha nem kapok az előbbit, és drágább lisztet kell vennem.
Ha semmiképpen nem jó a kenyér, és a liszttel lehet a gond, akkor búzasikért kell beletenni, kb. egy kiskanálnyit.
A tetejére tesszük az élesztőt (középre) és egy-egy oldalra a cukrot, hogy ne érjenek egymáshoz.
Közben kisült a Bea-féle gyümölcskenyér. :)
Most, hogy ezt leírtam- könnyű dolgom lesz, ha valaki kedvet kap, és kéri a receptet. Majd mondom elegánsan, hogy "Olvasd el a blogomon." :)

Levelecskék

Kicsit haladtam megint.
A tervet nem tettem fel, mert nem sikerült jól a fotó. itt az látszik a képeken (a fenti képen) , hogy bordó vonallal kihúztam a rajzomat. Az a bordó vonal egy átvasalható ceruza. Nekem pl. arra jó, hogy nem kell szenvednem a szimmetrikus vonalak meghúzásával.



Rágombostűztem az anyagdarabkát, aztán lemerült a fényképezőm. :)
De utána az következett, hogy megfordítottam- a papír került felülre, és átgőzőltem a mintát. Nagyon halványan, de azért látszott a vonal. Másnap is ezt tettem, akkor nem jártam sikerrel, úgyhogy sniccerrel vágtam ki a szimmetrikusnak szánt részt.




Hát, itt tartok, megyek, folytatom.
Szép estét mindenkinek!

Kirándultunk egy kicsit

Tegnap délután, hogy kettesben maradtunk a Párommal, és tetszett a napsütés, elmentünk kirándulni. Autóval, az igaz, de azért kiszálltunk belőle egyszer-kétszer. :)
Nem mentünk messzire, de mégis nagyon szép dolgokat láttunk. Néhány képet felteszek ide is, egyébként meg itt látható a teljes album.
Eszembe jutott közben, hogy a varrós részt külön blogba tegyem- nem teszem. Már minden annyira szét van választva, forgácsolva. Mi nők nem ilyenek vagyunk. Mi keverünk- kavarunk. Mi összekeverjük a tejszínt a sonkával, a rongyokat a műalkotásokkal, a szexet a szerelemmel,- ezt tessék így elfogadni. ;)


Első állomásunk Acsa volt.

A fények a fotózáshoz ideálisak.... :)

Ezt a képet azért tettem fel ide, mert ez a kastély eladó. Gondoltam, ha valaki nagyon nem tudná hová tenni az anyagait.... :)


Ez a szobor Szent László királyt ábrázolja a kun vitéz legyőzése után.

Ez a gyönyörű park Püspökhatvanban van. Szoborpark és játszótér egyben- a kivágásra ítélt, balesetveszélyesnek minősített fákat nem vágták ki, hanem rendeztek egy művészeti tábort, amelynek keretein belül a balesetveszélyes fákból szobrokat faragtak. Annyira jó érzés látni, hogy ilyen is van kicsiny hazánkban!




Nem lehet rossz dolog egy ilyen mérleghintán játszódni! :) Háttérben a Magyar Szent Korona megfaragva.



Valami ősi harcos- majd megnézem jobban, miféle lehet?



Két bors ökröcske. :)


Ez az a kutyafajta, amelyiktől nem félek. :)
De tényleg- én azt hittem, hogy a fakutya a szánkó régi elnevezése. Na mindegy, lényeg, hogy nem harap. :)


Elfáradtam, ledőlök egy kicsit. :)

A vasárnap a családé

... úgyhogy ma a lányomnak varrtam :)
Nagyon tetszik nekik a Patchwork Pottery-féle filteres textilcsésze, úgyhogy rittyentettem még kettőt, és valószínű, hogy nem ezek voltak az utolsók, mert kell majd még a kedvesnek, a kedves mamájának, meg gondolom, hogy akkor a többi ezer barátnőnek... :) De megbeszéltük, hogy majd együtt készítjük, úgyhogy végre az én másik kislányom is fog varrni. Aki ugyan nem akar házias lenni, és világéletében fiú szeretett volna lenni, de hát a barátokért csak meghoz egy ilyen áldozatot. :)







Bárányka magyarázata: mostanában 3 kisbaba is fog születni, ill. egy már megszületett, csak ezután majd kap ajándékot is tőlem. :) Ráhangolásként varrtam ezt a báránykát.
A szabásmintát egy régi újságban találtam- nincs kizárva, hogy karcsúsítani fogom. Tul.képpen jó kis kreatív gyakorlat egy ilyent megvarrni.

Eddig egyébként nem volt jó kedvem, néha nem szeretek egyedül dolgozni itthon. Hiányzik a nevetés, vidámság. Régen ezt megoldottuk a társastánc órákkal, de valahogy nagyon fáj mindenem- nem bírok annyit ugrálni. :( Pedig imádtam, legszívesebben egész nap táncoltam volna. :)

A mai nap termése

Már én is várom a tavaszt- ilyen jó kis képecskéket vettem a Passzió-Meridától.

Lassan haladok...

... de ez van.
Viszont van egy-két érdekes dolog, amit profi angolos férjem olvasott a neten, a Borat című filmről.
Pl., hogy a kazah falucska valójában egy kis román falu, és az összes szereplő- még az amerikaiak is!- azt a mesét kapta, hogy ez egy dokumentum film. Úgyhogy elég sokan beperelték a készítőt, vagy nem tudom kit- akit kell, akit lehet.
Még tegnap meg szerettem volna kérdezni, hogy Ti hogy alakítanátok ezt a takarót, ezekből az elemekből? És mindig egy csomó dolog forog a fejemben, hogy mit is fogok írni- és amikor itt vagyok, alig jut eszembe valami.
Ja, igen! Az applikálást (Pfaff 200c gépem van) 0,8 és 4,5 -ös beállítással csináltam. Van valakinek tapasztalata, hogy az mennyire tartós?

Tervnek nevezett vázlat...

... és nem is a legszebb...
de valahogy így képzelem el a takarót. Eredetileg nem így képzeltem, de nagyobbak lettek a körök, mint szerettem volna- úgyhogy módosítottam a terven.
A kész takaró 200x220 cm lesz, úgyhogy klasszul nem fér el az ágyunkon egyelőre.

Kis kalandozás

Tegnap nem tartottam be az ígértemet, mert nem küldtem képeket a takaró aktuális állapotáról. Az a helyzet, hogy filmet néztünk, a férjem, a fiam és én. Nem akármilyen filmet; vicceset. Talán az a címe, hogy: BORAT. (Ha nem az, akkor majd javítom.) Egy kazahsztáni fiatalember kalandjait meséli el, (amerikai film) az amerikaiakkal. Sokat nevettünk, de nekem azért támadtak gondolataim (nő létemre ;) ). Tulajdonképpen a két világ közötti óriási kulturális különbséget mutatja be a film, illetve erre vannak alapozva a poénok.
Szerintem kicsit sok poént "lőttek el" a nőkkel szembeni bánásmódot, gondolkozásmódot hangoztatva. Ilyen észrevételt nem hallottam a férfi családtagjaim részéről, ez egy érdekes kérdés- majd este utánaérdeklődök. :)
Kíváncsi lennék a Ti véleményetekre is- ha látta valaki a filmet.
A világot nem akarja megváltani, az biztos, de hát azt senki sem tudja. Mégis, a sok poén mellett is úgy éreztem, hogy ki van figurázva szerencsétlen kazah pasi- holott ő minden helyzetből mosolyogva integetett. Vagy tán épp ezért?
Vannak benne 18 éven felülieknek való részletek is, úgyhogy óvatosan a gyerekekkel.
Na, és még egy kitérő:
Már nem bírtam megállni, és én is varrtam Patchwork Pottery- féle teáscsészéket...





De most már jó leszek, és visszatérek a kötelező műfajhoz.

Újabb anyagokat vagdostam... :)

Nem jutottam ma nagy eredményre, mivelhogy orvoshoz kellett mennem, vásárolni, főzni...

Úgyhogy csak szabogattam, telepakoltam az ágyat, estére igyekeztem eltüntetni...

Vagdosom az anyagot :)

Aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle?
Ma erre jutottam, alszom rá egyet, holnap újabb anyagokat bányászok elő...
Egy barátnőm azt mondta, hogy szerinte a foltvarrás szebb, mint a festészet, mert a festett anyagokat nem lehet olyan szépen visszaadni az ecsettel. Ezt érdekesnek találtam, mert szerintem jól festeni hosszú idő alatt lehet megtanulni, és pl. Klimt képei hozzák azt a minőséget, ami nekem személy szerint a festészetben tetszik. De ha egyszer nagyon ráérek, festek egy foltvarrott takarót. :)

10 cm széles csíkokat szabtam, egymáshoz varrtam és 30 fokos szögben szeleteltem őket. Alul hagytam helyet a varrásráhagyásnak is.




Remélem, hogy kiadja majd a kör alakot, mert az a tervem.

Még egy pár pénztárca...

...és kezdem a takarót, amit tavaly rendelt tőlem egy kedves ismerős, ilyen színekben:




Lehet, hogy ezek voltak már?! Na mindegy, így jók együtt. ;)

Ha valakit érdekel: tegnap felmentem varrni, lánykám addig olvasott, a számítógépen. Mire lejöttem, ott vártak a csirkecombok, hogy kiolvadhassanak. A blogomról megtudta, hogy azt ő bizony elfelejtette.
De történt egy "tragédia" is: neki kellett elkészítenie. Mondta, hogy ő a nyers húshoz nem nyúl, nyafogás, siránkozás a kedvesnek, hogy milyen gonosz vagyok...
De aztán csak sikerült neki! :)

Narancsos falvédő a ködben

Ezt a faliszőnyeget is rég kiszabtam már- évekkel ezelőtt- most végre ezt is sikerült befejeznem.






Egy kisfiúnak lesz. A párnák meg nekünk. :)

Hogy teljes legyen a kép

De legalábbis közelítsen... még egy kis epizódot közzéteszek.
Egyik este félő volt, hogy kevés lesz a vacsora, úgyhogy megkértem szép nagy lányomat, hogy főzzön gyorsan egy hagymalevest. Ő nem ért rá, megkérte a húgát és a szerelmét, hogy kezdjék el. Iszonyú hagymaszag- az rendben is van- de az összevágott hagymát egy tálkába, aztán meg egy kistányérra halmozták a lábas, vagy fazék helyett. :P És akkor még csak a megpucolt hagymák harmada volt felkockázva...
A középső lányom azért ezt nem így csinálta volna, csak hát nem ért rá, mert munkából jött haza, aztán ment is tovább...
Na és olvassák a blogomat, úgyhogy hűen kell tükröznöm a valóságot. :-)
Amúgy szerintem külön fejezetet érdemelne a fiúk rendrakása és a viszonyulása a házimunkákhoz.
De most mennem kell varrni. :)

Rend és rendetlenség

Agibo -nál olvastam egy bejegyzést, de akinek családja van, mindenki szembesül ezzel a problémával. Először oda akartam írni megjegyzést, de gondoltam, hogy túl hosszú lenne, ezért itt pötyögtetek.
Szóval, bennünket is érint a probléma. Én sem csinálok mindent jól, csak most úgy írogatok, hogy nálunk mi volt.
A középső lányom nagyon kis pedáns volt, amikor kicsi volt. Egyszer odajött hozzám, és azt mondta: "Anya, én ma nem veszek fel bugyit." Néztem nagyokat, néztem az előttem lévő zokni-bugyi-ruhahegyet, amit előző nap nem volt időm elrakni - ugyan mi baja lehet ennek a gyereknek?
Kérdeztem, hogy miért? A válasz: "Azért, mert már csak egy van a fiókban, és ha azt kiveszem, nem marad semmi." :) Szóval, megrendítette a biztonságérzetét, hogy a többi ruha még nincs elrakva - nagyon tetszett. Szerintem ebből látszik, hogy szükségük van a rendre a gyerekeknek.
Ugyan ez a lányka - rendszerető mama mellett!- tinédzserkorában olyan állapotokat tudott a szobájában előidézni, a testvérével együtt, hogy .... na gondolom, el tudjátok képzelni. Hadd ne soroljam a többit.
És van egy mondás: "Tinédzser gyermeked csak akkor lesz újra rendes, amikor elköltözik otthonról, és a kollégista társak éberen figyelik, hogy ki milyen rendes, avagy rendetlen."
Na, ez nálunk a legkisebbnél nem jött be. :(
Most a középső gyermekem éppen albérletbe költözik, és már kuncogok magamban, hogy a lecsöpögtetett teát neki kell feltörölnie maga után. ;) Mert itthon észre sem veszi.
A legkisebb gyermekkel pedig az a taktikám, hogy ha akar valamit, neki is tenni kell érte.
Pl. tegnap vettem neki a kedvenc husijából, de betettem a fagyasztóba. Közben azért megkérdzetem tőle, hogy mit szeretne enni: hát csirkehusit. Jó, hozd fel a fagyasztóból. Hát, elfelejtette, persze. Na mindegy, az a husi megvárja ott, amíg rá bír hangolódni erre az egyszerű feladatra.
Amúgy engem sem érdekelt tizenéves koromban sem a főzés, sem a takarítás, de azért a mostani fiatalok úgy általában nem arra vannak kondícionálva, hogy dolgozzanak. Sem arra, hogy felnőjenek, önállóak legyenek. Igaz, kitolódott az önálló keresővé válás kora, de sokan úgy vannak vele, hogy akkor nem is nőnek fel, úgy emberileg, érzelmileg. Lehet, hogy ezt csak én látom így, várom a véleményeteket.
Persze, követünk el hibákat. Pl. amikor a 4 éves középső csemetém egyedül szeretett volna öltözni, és hagytam is....
Másnap mondta az óvónéni, hogy legközelebb azért nem ártana, ha venne bugyit a gyerek. :)

Pénztárcák

Leda leírása alapján kezdtem el, aztán picit változtattam rajta, de végig nagyon élveztem a készítésüket.





Van még több is, csak most el kell rohannom- egy pár napig lehet, hogy megint nem jut időm blogolni. :(