Rend és rendetlenség

Agibo -nál olvastam egy bejegyzést, de akinek családja van, mindenki szembesül ezzel a problémával. Először oda akartam írni megjegyzést, de gondoltam, hogy túl hosszú lenne, ezért itt pötyögtetek.
Szóval, bennünket is érint a probléma. Én sem csinálok mindent jól, csak most úgy írogatok, hogy nálunk mi volt.
A középső lányom nagyon kis pedáns volt, amikor kicsi volt. Egyszer odajött hozzám, és azt mondta: "Anya, én ma nem veszek fel bugyit." Néztem nagyokat, néztem az előttem lévő zokni-bugyi-ruhahegyet, amit előző nap nem volt időm elrakni - ugyan mi baja lehet ennek a gyereknek?
Kérdeztem, hogy miért? A válasz: "Azért, mert már csak egy van a fiókban, és ha azt kiveszem, nem marad semmi." :) Szóval, megrendítette a biztonságérzetét, hogy a többi ruha még nincs elrakva - nagyon tetszett. Szerintem ebből látszik, hogy szükségük van a rendre a gyerekeknek.
Ugyan ez a lányka - rendszerető mama mellett!- tinédzserkorában olyan állapotokat tudott a szobájában előidézni, a testvérével együtt, hogy .... na gondolom, el tudjátok képzelni. Hadd ne soroljam a többit.
És van egy mondás: "Tinédzser gyermeked csak akkor lesz újra rendes, amikor elköltözik otthonról, és a kollégista társak éberen figyelik, hogy ki milyen rendes, avagy rendetlen."
Na, ez nálunk a legkisebbnél nem jött be. :(
Most a középső gyermekem éppen albérletbe költözik, és már kuncogok magamban, hogy a lecsöpögtetett teát neki kell feltörölnie maga után. ;) Mert itthon észre sem veszi.
A legkisebb gyermekkel pedig az a taktikám, hogy ha akar valamit, neki is tenni kell érte.
Pl. tegnap vettem neki a kedvenc husijából, de betettem a fagyasztóba. Közben azért megkérdzetem tőle, hogy mit szeretne enni: hát csirkehusit. Jó, hozd fel a fagyasztóból. Hát, elfelejtette, persze. Na mindegy, az a husi megvárja ott, amíg rá bír hangolódni erre az egyszerű feladatra.
Amúgy engem sem érdekelt tizenéves koromban sem a főzés, sem a takarítás, de azért a mostani fiatalok úgy általában nem arra vannak kondícionálva, hogy dolgozzanak. Sem arra, hogy felnőjenek, önállóak legyenek. Igaz, kitolódott az önálló keresővé válás kora, de sokan úgy vannak vele, hogy akkor nem is nőnek fel, úgy emberileg, érzelmileg. Lehet, hogy ezt csak én látom így, várom a véleményeteket.
Persze, követünk el hibákat. Pl. amikor a 4 éves középső csemetém egyedül szeretett volna öltözni, és hagytam is....
Másnap mondta az óvónéni, hogy legközelebb azért nem ártana, ha venne bugyit a gyerek. :)