Bejegyzések napja

Miután kiderült, hogy csak hétfőn kell szerelőhöz vinni a kocsinkat, most csinálom azt, amit elterveztem, ha nem lesz kocsim- blogolok. :)
És miután párom is olvassa az irományaimat, este megértően és cseppet sem meglepetten fogja nézni a semmit, amit ma csináltam itthon. :)
Köszi, Mammka, a bíztatást a novellaírásra. Az a helyzet, hogy én olyan Háború és béke terjedelmű regényre gondoltam, mert már annyi minden történt velünk, barátainkkal, ismerőseinkkel, és már annyira, de annyira bölcs lettem, hogy én is azt gondoltam, ezt már betűkbe kéne önteni. Jellemző rám, hogy nem kis dolgokban gondolkozom- a novella eszembe sem jutott. :)
Viszont eszembe jutott az első írógép, amit akkor vásárolt a párom, amikor megkapta élete első komolyabb fordítani valóját. Akkor volt Áron fiúnk kisbaba, és emlékszem: Veszprémben laktunk, sétáltunk a tavaszi szélben-napsütésben-hidegben, és azt mondogattuk egymásnak, hogy ez jó befektetés lesz... aztán lett egy szürke számítógépünk, fél évig tartott, amíg a bekapcsolási betűkombinációt megtanultam- kicsit idegenkedtem tőle. Na nem a kombinálástól. :)
Viszont a szakdolgozatomat azon írtam már. Most meg már blogolok- jövőre tán programozok, aztán gépet tervezek...
Tegnap hallottam egy boogie tanárról, 77 évesen még versenyez és tanít is. Versenytáncosok is járnak hozzá.
Szintén tegnap hallottam kedves vendégeinktől egy kb. ugyanennyi idős bácsiról, aki egész életében vadászott, járta az erdőt, és megöregedvén a szobájában elkezdte festeni az emlékeit. Soha festeni nem tanult, csak az évtizedek alatt lerakódott képeket szeretné megörökíteni.
És igazából nekem az az érdekes, hogy az emberi sorsok az évtizedek alatt milyen fordulatokat tudnak tenni.
Nem igazán szeretem a jóslást, mert azzal a saját bizonytalanságunkat áruljuk el- pedig gyakran valóban azok vagyunk. Én biztosan. Mert az ÉLET szerintem nem egy lináris vonal, amit józan ésszel ki lehet számítani- viszont igencsak józan gondolkodásúnak kell lenni ahhoz, hogy úgymond "álljuk a sarat".
Na, ha írok majd valaha, ez lesz a témája. Meg benne lesz a szerelem, meg az államhoz való viszonyunk, és még néhány megoldhatatlan kérdés, amire mindenki másként válaszol, máshogy értelmezi, stb.
Ó, ennyi gondolkodástól megfájdul a fejem. :)