Miután hazaértem a procionos napról, hatalmas fejgörccsel ágynak estem- már útközben majdnem elaludtam a kocsiban. De minekután én vezettem, erőt vettem magamon....
Szóval klasszul beteg lettem, próbáltam feküdni. Ez nálunk annyit jelent, hogy ilyenkor nem főzök. Csak a többi ezer apróság, meg a kiöblítésre váró festett anyagok, meg a festés után a takarítás... Ráadásul ilyenkor pocsék a hangulatom is, és pihenni sem tudok igazán, mert állandóan az jár a fejemben, hogy mennyi feladatom van...
Egyszer még fejcserés támadást fogok intézni az aggodalmaskodó agyam ellen! :)
Szóval, itt vannak, de nem színhűek. Zaza, amit te festettél, nagyon jó lett! Majd egy szép napon lefotózom és megmutatom! :)
Most készülődünk Erdélybe- én 23 év után először... ez is megviselt, már előre sírtam. Hogy mi lett a régi barátaimmal, most újra látom őket, hogy mennyi minden történt ez alatt az idő alatt, és milyen hamar elrepült...
És mennyi minden van, amit a hosszú évek alatt nem tudtam még "megemészteni"! (Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. )
Gyakran érzem, hogy az évek alatt rám/ránk rakódó terhek egyre jobban zavarnak, nyomasztanak. Vajon ennek így kell lennie? Van, aki szerint nem, úgyhogy utána nézek majd.
Aki nem tud Erdélyországba utazni, annak küldöm ezt, és mindenkinek, aki szereti:
Hidegen fújnak a szelek
és a többi gyönyörű magyar népdalt!
5 megjegyzés:
Merre mèsz, règi bùtorfesto helyeket keresel fel? Mennek a gyermekeid is?
Hmmmm!Elhiszem,hogy nehéz lehet.
Én is kétnaponta migrénnel kűzdök.:(
Megértelek....
Beusom,én láttam a tieidet,a penész esz meg némelyikért,tudod, már akkor is mondtam...
Jó utat, élvezd, amennyire csak tudod és gyere szépen haza...
Ne nyomasszanak. A mások által rád rakott terheket vesd le, nem a tieid.
Megjegyzés küldése