Pasi-anyagos játék- sorsolás

Nagy nehezen eljutottam a számítógép elé is, így tudtam foglalkozni az általam meghirdetett játékkal. Átnéztem a kommenteket, a képeket, és észrevettem, hogy nem mindenki küldött linket a munkájáról, aki pedig szeretett volna játszani.
Vagy nem készült el a munka, vagy valami közbejött...

Az alábbi neveket tettem be egy kis rongyizébe, (mi másba? :o) )
adél
martimez
zsukka
csáknir
mammka
ida13
körmi
elizanikó
gubike
magdi


És a nyertesek- bocsi, hogy nincs fotó- .....



Inkább holnap árulom el. ;)

Viszont itt megnézhetitek a gyüjteményünket. :)


Úgy gondoltam, hogy lesz egy második forduló is, mert ajándék anyagom van bőven, és jó lenne még tovább fejleszteni a gyűjteményt.

Mi a véleményetek?

"Kis japán" hátizsák

Ez nem most készült, csak most tudtam róla jó képet készíteni.

Takaróból táska :)

Most reklámozzam az áruházat, vagy ne? :o)

Közeleg a határidő

Kedves Mindenki!

Holnap lesz a Pasi-anyagos játék határideje. Eddig 17 fotó gyűlt össze. Ha még szeretne valaki csatlakozni, akkor van még egy napja. :o)
Mostanában változatlanul nincs időm blogolni, meg valahogy vége lett a nyíltságomnak is- remélem ez csak átmeneti állapot.
Mindenesetre a múlt hétem kiolvastam egy könyvet- ami kisebb csodának számít az életemben. Úgy kb. 30 éve szerettem volna már ezt a könyvet- de most is lenyűgözött. Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai. Mindenkinek szívesen ajánlom. Most egy kínai regényt olvasok, aztán a Funtinelli boszorkány következik. Ezt az utóbbi könyvet pici lányom vagy 5x kiolvasta, ez volt Vass Albert első regénye.
na és a meggybefőzés, az a kemény 2,5 kg, :o) , meg néhány varrás, amit a héten majd felteszek a blogra. Közben lányok költöznek, utaznak, fiam is csinál nekem programokat :o) , csütörtökön én is elutazom kb. egy hétre...
Amúgy rájöttem, hogy regényt olvasni nagyon jó dolog- ellazít. Kiragad a hétköznapok racionalitásából, oldja a lelket, melynek szárnyalása nélkül nem boldog az ember.
(Na milyen költői mondat/gondolat! :o) Lehet, hogy nem véletlenül javasolta egykori magyartanárnőm a magyar szakot? )

Szóval: ha még vakainek van valami pasis-ajándékötlet a tarsolyában- ne rejtegesse! :o)

Azon gondolkozom, hogy lesz második forduló is, mert én pl. egy barátomnak egy GPS-tokot szeretnék készíteni. Még nem álltam neki, úgyhogy piros-sárga tokot adtam neki egyelőre. :P

Az én kis kuckóm

Mielőtt bemutatnám a varróskuckómat, még eleget kéne tennem ZsuKa kérésének, hogy áruljak el 7 lényegtelen dolgot magamról. Ehhez viszont ellentmondásba kell keverednem magammal, ugyanis az egyik előző bejegyzésemben azt íratm, hogy mindent lényegesnek tartok magammal kapcsolatban. :o)
Van azonban néhány ötletem, pl.:
1. Nem lényeges, hogy éjjel van- ha jár az agyam, akkor jár. Pl., hogy miből mit fogok készíteni.
2. Nem lényeges, hogy nappal van, ha elfáradok, és nagyon dobog a szívem, lepihenek.
3. Nem lényeges, hogy a szabászatomat most helyeztem át- máris rumli kezd lenni.
4. Nem lényeges, hogy a kutyák gazdái biztosítanak az állatka szelídségéről- én csak annak a kutyának hiszek, aki/amelyik szép szóval ezt elmagyarázza nekem.
5. Nem lényeges, hogy süt a nap- most éppen szakad az eső is még mellette.
6. Nem lényeges, hogy elmúltam 40, néha még mindig 20 -nak érzem magam.
7. Nem lényeges, hogy hogy nem vagyok még 60, néha 100-nak érzem magam.

Hát ennyit erről. :)

Szóval, az idén törődünk a házunkkal is. Kis festés, kis radiátorszelep-csere, költözés ide-oda- jó sok idő elmegy vele. Itt már volt egyszer a tanulós, majd varrós részem- most újra itt van. Tavaly még az elkészült holmikat tartottam itt.

Ez így nagyjából rendben van...

.. és ezt szeretném eltüntetni. :)

Ebből táskát terveztem varrni, de annyira tetszik ebben az állapotában, hogy egy ideig csak nézegetni fogom. Ezeket az anyagokat egyébként májusban festettük, Polyák Ildivel. Mondjuk, Ildi nem volt elragadtatva a barnáimtól, de nekem tetszik. :o)

Ezt pedig varrtam. :o)
Csak úgy, hogy a varrás és a népművészet kedvéért. :o)

Erre a zöld anyagra már nagyon vágyik az ollóm, hogy táska legyen belőle. :o)
Csak rakodás közben találtam olyan textileket, olyan párosításokat, amik eddig nem jutottak eszembe, na meg "nekiestem" a kék anyagokat tartalmazó ládikámnak...





Nem sokára felteszem őket a Meskára- ha esetleg érdekel valakit...

A spanyol viasz

Vasárnap elmentünk az Ikeába, egy kis kellemes időtöltésre, egy kis kellemes pénzköltésre... Ki voltam ugyanis fogyva az egyik kedvenc anyagomból. Gondosan megnéztem a neten, a hozzánk közelebb eső áruház árukészletét... a csalódás akkor ért, amikor az eladó megmagyarázta, hogy ugyan van abból az anyagból, csak nem nekem, mert a dekoratőrök elvitték. Nekem csak egy kicsi jutott. :(
Nézelődtünk tovább, és megláttunk olcsón mályva színű takarót, meg zöldet, meg nyersszínűt...
Azon gondolkoztam, hogy eláruljam-e nektek ezt a tippet, s aztán láttam Zsukkánál, hogy milyen táskát varrt ő is belőle. :o)

Tudom...

... hogy eltűntem, de egy kis gyors mutogatásra itt vagyok. :o)

Elvitték tőlem ezt a táskát- valakinek ajándékba. Annyira megtetszett, hogy kértek még egyet, csak sajnos már nem volt ilyen anyagom, de azért hangulatában egyezik.

Viszont, nem tudom, hogy miért csinál ilyeneket a gépem?

Biztos ismeritek a trombita virágot. Nekünk a teraszt készül beborítani- hacsak át nem irányítjuk másfelé...

Ez a virág szerepel a népművészet világában is- pl. a megyszói ref. temlpom karzatkazettáin stilizálva. Szeretem azt a fajta ábrázolást- olyan grafikus stílusú. Néhány motívumát elkezdtem már feldolgozni applikálva, táskákra. (Most nagyon megcsappant a táskakészletem, kell az utánpótlás. :o) )

Szombaton a Zeng a lélek fesztiválon árusítunk- ha valakit érdekel. :)

Megint türkiz :o)

...és megint fáj a fejem... de azért kiszenvedtem magamból ezt a táskát. Nagyon tetszik az az anyag, ami a felső részén van...

7 dolog rólam

Foltoska meghívott erre a játékra. Őt már ismerem, ott volt a procionfestős napon májusban. :)
Nem tudom, mit írjak, mert nem tudom, hogy a bonyolult személyiségemből nektek mi fontos. Nekem minden fontos, ami én vagyok, úgyhogy nem fogok tudni kívülállóként szelektálni.

1. A 7 a kedvenc számom, gyerekkorom óta. A barátnőmé a 8-as volt, azt én kifejezetten csúnyának- barnának- láttam lelki szemeimmel, és ragaszkodtam a sárga-fényes 7 -eshez. Néha azért kétkedve elgondolkoztam, hogy vajon a barátnőm azért kitűnő tanuló, mert jobb szerencseszámot választott, mint én? :o)
2. Szeretek délután aludni. Mivelhogy sokat dobog hevesen a szívem, úgy döntöttem, hogy megajándékozom magamat azzal a bioritmussal, amit a szervezetem kíván. Így este is varrok még, de azt szeretem is, mert akkor nyugalom van. Túl vagyok a napi teendőkön, mászkálásokon...
3. Szeretem a jó időt, utálom a szelet.
4. Egyre jobban szeretek fotózni.
5. Nem szeretek főzni- sajnálom rá az időt. Azért szoktam, csak mértékkel. Viszont előnyben részesítem a házi készítésű ételeket. A házi kenyér a gyengém. :o)
6. Ritkán tudok olvasni. Ha neki is kezdek, az első pár perc után már eszembe jut valami feladat, amit nem szabad elodázni... Régen, ha nekiálltam egy könyvnek, szinte aznap kiolvastam.
7. Szeretem a vicceket, a humort. Fontosnak tartom, hogy az embereknek jó hangulatuk legyen. Gyakran vagyok otthon egyedül.


Mostanában nem volt időm blogokat olvasni, úgyhogy nem tudom, kinél volt már ez a "labda".
Zsukkát rég láttam-hallottam, és nem tudom, tényleg. Zaza, te már "voltál" ? :o)

Közhírré tétetik....

Ezt a levelet e-mailben kaptam, de gondoltam, hogy megosztom Veletek, mert egy friss és szerintem jó és szükséges kezdeményezés. Úgyhogy, akinek van kedve, jelentkezzen.



Tisztelt magyar Kézművesek!

Idén nyáron első alkalommal kerül megrendezésre a Puszta Fesztivál. A majd két hónapos rendezvény valójában egy építőtábor, ahol a Kunszentmiklós melletti Bösztörpuszta 300 hektáros területét fogjuk rendbetenni, előkészíteni a Magyarok Országos Gyűlése és Vására három napos rendezvényre.
Július 3-ától augusztus 20-áig folyamatosan dolgozni fogunk, de a munka mellett állandó programokkal várjuk majd a pusztába látogatókat. Lesznek könnyűzenei és népzenei koncertek, táncház, készülünk barantás bemutatókkal, lesz lovaglás, íjászat... Egyfajta életmódtáborhoz hasonlító közösségépítő program ez a fiataloknak. Szeretnénk lehetőséget adni, hogy minél több mindent ki lehessen próbálni, egyrészt a munkák során, amikor a színpadot építjük, a karámokat hozzuk rendbe, csatornát tisztítjuk stb, másrészt pedig az önellátással kapcsolatosan pl. állattartás, kenyérsütés, stb...
Napközben pedig szeretnénk, ha minél több kézműves, és árus jönne, tartanának foglalkozásokat, árulnák termékeiket, úgy ahogy a háromnapos nagy rendezvény idején is majd a Magyarok Vására alatt fogják.
Ezúton szeretnénk kérni a kézműveseket, hogy jöjjenek le hozzánk is árulni a Fesztivál idejére, a nekik megfelelő időpontban július 3-tól egészen a nagy rendezvényig bármikor. A helyet biztosítjuk, bérleti díjat nem kérünk, de cserébe azt szeretnénk, ha oktatást vállalnának. Szeretnénk minél több szakmába betekintést nyerni, megismerkedni a különféle technikákkal, eljárásokkal, ezért nagyon fontos, hogy aki lehozná termékeit árulni, mindenképp készüljön valamiféle bemutatóval, vagy ha ez nem lehetséges, akkor meséljen termékéről.
Jelentkezés:
E-mailen: puszta.programok@gmail.com (kérjük megírni, hogy milyen terméket fog hozni, milyen időpontban szeretne jönni, és elérhetőséget, amin vissza tudunk jelezni!)
Telefonon: Gyöngyösi Noémi: 06 30 461 87 28

Üdvözlettel,

www.pusztafeszt.hu

Még egy kis zöld...

Gondolkoztam, hogy azt a pici kis kedvenc textilemet hogyan használhatnám fel? Addig-addig rakosgattam az anyagaimat, hogy ez jutott eszembe. :)

És, mivel nincs próbababám, megkértem a drámatagozatos lánykámat, hogy tegyen úgy, mint egy manöken... :)

A maradékokból pedig egy stílusban illő táskát szerettem volna. Szerintem kicsit Colette-s lett, de remélem, nem bánja.

Zöldek

Nagyon szeretem ezeket az anyagokat- el bírnám viselni, hogy sosem fogynának el. :o)
Szóval, ezeken ügyködtem mostanság.

A gelencei templom

Szívesen mondanám, hogy : kiskoromban, de az nem lenne helyénvaló (divatos szóval élve: releváns) , mert akkor már csak lélekben voltam kicsi. :) Szóval úgy 16-18 éves koromban sokat hallottam a gelencei templomról, Jankovics Marcell könyvet is írt a Szent László legendáról. Most, hogy nagy ( :) ) lettem, én is lefotóztam. A teljesség igénye nélkül, ugyanis egy fél napot is el tudnék még tölteni ott, fényképezve, rajzolgatva... De akkor sietnünk kellett.

Közben eszembe jutott, hogy azt nem tudtuk lefotózni, amikor Csíksomlyóról hazafelé tartott a tömeg. Esett az eső, úgy mentek a szekerek, lovas huszárok... Láttunk egy 1 lóerős dáciát is: egy szekér elé egy ló volt befogva és a szekérre egy dácia karosszériája volt ráerősítve valahogyan. Igen vicces látvány volt! :)

Hoztunk egy viccet is Háromszékről:

Székely bácsi kint ácsorog a ház előtt a hidegben. Komája kérdi tőle, hogy mi történt?
- Helyben hagytam az asszonyt.
- ?? ?
- Kéne egy bátor ember, aki bemegy a kabátomért.

Az összes képet itt tekintheted meg.
Szakszerű ismertető itt, pl.

Kisebb kirándulások Háromszéken

Gábor Áron szülőháza- átépítve, mert az eredeti már nagyon rossz állapotban volt. Itt három telek van, ami eredetileg egy telek volt. A szomszéd telken álló házban rendezték be a Gábor Áron Múzeumot, melyet alapítványi támogatásokból tartanak fenn. A román állam ilyesmire nem költ.

Hej páva, hej páva... Ez megihletett, remélem, sikerül nyélbe, azaz textilbe öntenem.... illetve: öltenem... :)

A XIX. sz. végén épült ez az emlékmű Sisi (Erzsébet királynő ) tiszteletére

Ojtoz: ez a félbevágott székelykapu a kettévágott Magyarországot jelképezi.

Kis templom Szent Sebestyén tiszteletére

I. világháborús katonai temető és emlékmű Több román és kevesebb magyar katona testét őrzi.

Az emlékmű alatti pincében 1900 katona csontváza van.

Ezeket azért fényképeztem le ilyen részletesen, mert a kevés magyar katona itt nyugszik. A többi sírkereszten a nevek frissen vannak karcolva- ezekkel nem törődik senki. Van, aki azt gondolja, hogy évek múlva ezeknek a neveknek a helyén román nevek fognak állni- gondoltam, megörökítem, és majd megnézzük újra.

Valami régi temető...

Egy székelykapu a sok közül.
Még több kép itt.

A csíksomlyói búcsú

Most adódott rá alkalom, hogy elmenjek én is a csíksomlyói búcsúba. Bár nem vagyok katolikus, de akkora híre van ennek az eseménynek, és annyian mennek, szerintem felekezeti hovatartozás ellenére, hogy semmiféle teológiai vita nem jutott eszembe. Csak most, hogy írom az eseményket.
Valójában nem sok indíttatásom volt ellátogatni, bevallom őszintén. A búcsú előtt két nappal kaptam beutalót a reumatológiára, kaptam gyógyszert a fájdalmaimra... De aztán erőt vettem magamon, bevettem a csodaport, és edzőcipőt húztam. mindenki nagyon kíváncsi volt, még az ateista fiam is.
Szemerkélt az eső, de a kocsiút, ami odavezetett minket Bereckről Somlyóra, hát az még így is csodálatos volt.
Fotók itt.

Innen is elkéstünk- immár az egész baráti társaság, aki együtt volt- ez volt a következménye az előző esti vacsinak, bulinak...
Annyit hallottam a mise szövegéből, hogy a 2004-ben történt népszavazás eredményét nagyon a szívükön viselik az ottani magyarok, nagyon fáj nekik még most is. Szerintem joggal. Nem is értem, hogy sok magyarországi miért nem törődik a történelmével? A mi ismerőseink jobban ismerik a magyar történelmet, mint én. Jobban számon tartják, családfákat kutatnak, emlékműveket ápolnak. Nem úgy, mint itt a koszorúzás, hogy a jó nép kordonnal el van zárva, hanem őszinte tisztelettel, semmi pénzért cserébe, valódi belső meggyőződésből.

Szóval, ezeken az élményeimen túl a 10 km-es gyaloglás után gazdagabb lettem 4 vízhólyaggal, és egy kiadós izomlázzal. A többi napon, aki mozdulni látott, azt hihette, hogy mozgáskorlátozott vagyok- lépni alig tudtam. A többi, enyhe kis könnyű kirándulást már papucsban tettem meg, mert semmi más nem jött fel a lábamra.
Visszafelé mindenki bőrig ázott- legalábbis akiket én ismerek. :)

Senki ne higgye, hogy ha kiskorában a gyerek táborokba jár és osztálykirándulásra, vagy albérletben lakik, vagy kollágiumban, akkor azzal együtt megtanulja, hogy egy utazásra mit kell magával vinni. Nálunk itthon maradt fogkefe, hajkefe, tusfürdő, + nadrág, kabát... Igaz, csak egyszer mondtam el, mert éppen légcső hurutom volt, így nem voltam a csúcson én sem. Na de hogy is néz az ki, amikor 16 és 20 éves lányokat ellenőriz az ember?

Amúgy állítólag kb. 500 ezer ember vett részt a búcsún. parkolni Csíkszereda központjában tudtunk, onnan jó 5 km-t kellett gyalogolni, mert lezárták az utakat. (Direkt erre az eseményre cseréltettem ki a kipufogó csövet a kocsin, hogy lehessen újra hegesztgetni. :) )

Nem is tudom, hogy lehetne azt az élményt visszaadni, amikor az ember 500 ezer embert lát együtt, békességben. A legjobb, ha kipróbáljátok.