Juhtúrós rakott burgonya

Úgy tűnik, hogy ma főzés helyett blogolni fogok- a hús várhat nyugodtan a hűtőben....
Tegnap juhtúrós rakott krumplit készítettem, mert még mindig unom a húst a főétkezéseknél. És milyen jól tettem, mert ifjú hölgyemény nagylányom bejelentette, hogy filmet fognak nálunk forgatni a barátaival, és hát ugye az a fél órás film nem egészen fél óra alatt készül el. Szívesen megkínáltuk a vendégeket dinnyével, vízzel, töpörtyűvel, kértek még kávét is. Na ezzel gond volt, mert mi csajok nem kávézunk. Ebből következik, hogy nem tudjuk használni a kávéfőzőgépet, ami tök szuper, ajándékba kapta a fiam, darál is, főz is. Szóval nem nagyon van itthon őrölt kávé mostanában, ezer éves zacc volt a régi főzőben, hát bénáztunk egy sort. Hiába no, nem vagyunk egy titkárnő-típus csapat. :)
Mire végeztek a munka oroszlán részével, elkészült a juhtúrós rakott krumpli. Kicsit savanykás lett a túró miatt, de hát ez egy ilyen étel.
Az egyik kedves vendég azt mondta rá: "Köszönjük szépen, érdekes volt." Na, ebből megtudtam, hogy evett már finomabbat is. Igaz, szerintem is finomabb a kolbászos- tojásos változata, de ki bírja azt megemészteni?

Nem tudom, ezek után leírjam-e ezt a receptet? :)

Ilyen lett a zacsitartó.

Töklepény kölessel és kapros öntettel

Ezen a héten sokat főzök- már kezd elegem lenni belőle.
Viszont sajnálom sorsukra hagyni a kerti javakat, amiket ajándékba kaptam nagybátyámtól. Meg a tökfőzeléket is unom már, úgyhogy más elkészítési módot kerestem a töknek.
Aki szereti az olajban kisütött ételeket, annak ajánlom. Szerettem volna elkerülni férjemnek azt a megjegyzését, hogy "Túrós csusza jobb lett volna...", úgyhogy finom hagymás kölest készítettem hozzá.
Szóval, kínlódtam a tök gyalulással, (mert ugyanis egészben kaptam), végigpróbáltam a régi tökgyalut, aztán az új lild-es szuperreszelőt- ez utóbbi mellett döntöttem, a krumpli felvagdaló kést helyeztem be. (Meg az ujjvédőt. :P )
Mindenkit megnyugtatok, legfőképpen magamat, hogy nem lesz gasztroblogom, csak néha leírok egy-egy ételet, aztán igyekszem elfelejteni a konyhát. A recepteket sikerülni szokott elfelejteni. :)

Töklepény

Hozzávalók:

50 dkg gyalult tök
kb. 15 dkg liszt
2 tojás
fél csokor kapor
olaj, őrölt bors, só

A gyalult tököt enyhén besózzuk és fél óráig állni hagyjuk. (Én egy gyümölcsmosó-féle edénybe tettem, ahol szépen lecsepegett. Néha megnyomkodtam.)
Hozzáadjuk a felvert tojásokat és annyi lisztet, hogy a massza galuska sűrűségű legyen. Finomra vágott kaporral, sóval, borssal ízesítjük és jól összekeverjük. Serpenyőben felforrósított olajba evőkanállal beleszaggatjuk, lapos, kerek formára igazítjuk és ropogósra sütjük.
Melegen fogyasztjuk, főzelékhez, krumplipüréhez is tálalhatjuk.

A mosogatást szigorúan másra bízzuk. :)

Ez vár befejezésre, majd egyszer... zacskótartó lesz belőle.

Nyári menü és szép varrományok

A ruhát még tavaly készítettem, csak most bírtam sort keríteni a táskára is. Még egy romantikus stílust is elképzeltem hozzá, csak idő kérdése...

Van egy új menüpontom a blogomon: Ezt szerettük címmel.
Csapnivaló a memóriám, úgyhogy leírom ötletnek, hogy máskor is eszembe jusson egy-egy sikeres étel. A gond csak az, hogy szeretek mindig újat főzni. Ezért aztán sok időm elmegy vele, pedig pont az időt sajnálom a főzésre...
Na, a mai étel:

Cukkinikrém-leves

Hozzávalók:

1 kisebb cukkini
1 cs. petrezselyem zöld
1 pohár tejszín
1 ev.k. liszt
1 ev.k. vegeta
4 szelet kenyér
1 teáskanál só
pici bors
pici olaj

Elkészítése:

A cukkinit meghámozzuk, magvát kiszedjük, felkockázzuk.
Az olajon (vagy vajon) a vegetával együtt megpároljuk a cukkinit. (Kb. 10 perc.)
Megszórjuk liszttel és felengedjük kb. 1 lit. vízzel.
Lassan belekeverjük a tejszínt, hozzáadunk egy pici borsot, és összefőzzük. A petrezselymet a végén adjuk hozzá, hogy a vitamintartalma ne menjen kárba.
Amikor a cukkini megpuhult, összeturmixoljuk.
A kenyérszeleteket felkockázzuk és megpirítjuk.
A levesre dobva tálaljuk.

Erre azt monda az én gyönyörűséges lányom, hogy: "Jééé, ez finom! "

Ilyen a kilátás a másik gyönyörűséges lányom ablakából.

Vigántpetend

Itt táborozik és készül a Művészetek Völgyében lévő előadásokra a szentesi drámatagozat.
Szégyen, de nem sokat tudok a Művészetek Völgyéről, az idén nem volt időm figyelemmel kísérni.

Pirospozsgás

Amíg meg nem sültem, ezt varrtam.
Mintha egy rokolyatáska lenne. :)

(Van egy doboznyi piros maradékom.)

Újabb türkizek

Hazaértem, és hulla fáradt vagyok... Ezt a két táskát szerettem volna még feltenni a blogra indulás előtt, de akkor nem jutott már rá idő.

Ez az én tatyóm lesz, itt fent. :)

Ez pedig már fent van a Meskán.
Nem igazán színhű, mert igazi türkiz ez az anyag, csak most éppen beborult az ég.
Ilyen borús időben jól eski aludni egyet. ;)

úti élmények

A fényképeket akkor töltöm fel, amikor hazaértem, mert most egy internet cukrászdából írok. 

Rebiéket levittem Vigántpetendre, pénteken. Szép helyen laknak, és ha eső esik, le fogják takarni a sátrukat takarófóliával, a víz meg amúgy is lefelé folyik, és ők a magaslaton állítottak sátrat. Nem is állítottak- dobtak. :) Nagyon előkelő volt, hogy Rebi egy laza mozdulattal eldobta a sátrat, az perdült- fordult, és a műanyag váz felállt, mintha egész becsomagolt ideje alatt csak erre várt volna. :)

Este fejgörcs a huzattól, amit a kocsiban csináltam...

Szombaton elindultunk Akaliba, persze, a legnagyobb viharban... de még így is gyönyörű volt a Balaton. (Képek holnap, remélhetőleg.) Tihanyban találtunk egy szabadstrandot- csodálkoztam, hogy ilyen van még. Egyébként gyönyörű utak vannak és szinte a víz mellett lehet kerékpározni, néha megszakítva egy -egy fürdéssel...

Itthon a ház előtt leállt az elektronika a kocsiban. Nem baj, van nálam franciakulcs- megigazítottam az aksit, beparkoltam klasszul. 

Ma reggel következett a szokásos bevásárló körút Anyukám részére, indulás, stb. Egyszer csak elkezdett lelassulni a kocsi és az egyik legforgalmasabb körforgalomban megadta magát- nem ment tovább. Szerintem irtó ügyi voltam, hogy az utolsó pár másodpercben bekormányoztam középre, és így elfértek mellettem a kocsik mindkét sávban. :) 

És irtó rendesek voltak az autósok- többen megálltak segíteni- csak akkor még azt hittem, hogy majd én a kis franciakulcsommal megoldom a problémát. :P  Hát, nem sikerült. Végül autómentőt kellett hívni, bevontatták a szerelőhöz, aztán mentek mentni az autómentőt is ... Hát itt tartok most.

Egyébként, tavalynyáron is elromlott a kocsi, amikor itt jártam, meg a tavasszal is- ez most már a harmadik eset. Szerintem Veszprém elektromos kisugárzása nem tesz jót a kocsimnak- majd váltott kocsikkal fogok közlekedni. :) 

És amíg vártam az autómentőt, kikanyarodott elém egy külföldi rendszámú szuper kis lakókocsi.

Kiszáll a jól karbantartott, mosolygós, szimpatikus 60-as bácsi, és mondja nekem, hogy gud moning. Mondtam én is bátran.  :) Aztán megkérdezte, hogy: "Budapest?" Én ránéztem az előttem lévő táblára, és tökéletes angolsággal kinyújtottam a karomat, és mutattam, hogy merre. "These?" - kérdezte a bácsi. "zisz"- feleltem. Aztán dícsértem magamat, hogy nem ijedtem be az angol szóra- a legtöbben bepánikolnak ilyenkor, hiába tanultak már éveken át angolul. Aztán előrébb sétáltam- volt időm, mert többször is fordult az autómentős srác ... aztán megnéztem jobban a táblát, és észrevettem, hogy szegény bácsit az ellenkező irányba irányítottam. :P

Kénytelen voltam megvígasztalni magam: végül is, nem nagy gond, mert lakókocsival van- gondolom vagy szabadságát tölti, vagy nyugdíjas- nem mindegy naki, hogy hol állítja le a lakókocsit? Szegény funtineli boszorkány barlangról járt barlangra és kibírta. :P Róla egyébként megtudtam, hogy Vass Albert létező személyről formálta az alakját. 

Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy az általam megadott irányból is el lehet jutni Pestre- csak egy kicsit körbe kellett menni- mondta az autómentős ember. :)

Hőség, nyár, utazás, tervek

Mostanában megint sűrű a programom- rendezni a családot. Na, ezt nem részletezem. Aki benne él, az tudja, hogy ez egy véget nem érő feladat, melyből az ember ki-ki szakít magának egy kis időt munkára, erre-arra...
Már hetek óta azon gondolkozom, hogy megírom: örülök a neten köttetett ismeretségeknek, barátságoknak, pedig az elején tartottam tőle, hogy ez nem bizots, hogy létezik, nem biztos, hogy működik... Ha az utóbbi éveket veszem alapul, akkor a nem netes barátságaim sem igazán működtek, mert annyira lefoglalt a család, hogy egyszerűen elhanyagoltam a barátnőimet. Mostanában megpróbálok újabb esélyt adni magamnak, hátha lesz rá időm, energiám.
az meg különösképpen szuper, hogy a héten egy kedves meskás vásárlómmal együtt "kirándultunk" az Ikeá-ba, úgyhogy a tőlem vásárolt dolgokat személyesen adhattam át neki.
Holnap elutazom, és egy másik kedves meskás vásárlóm éppen abban a városban lakik, ahová utazom, úgyhogy szintén személyes átadásra kerül sor. :)
Most már, ha nyár van, és utazunk, akkor varrok magamnak egy varázsgömböt, és azt fogom varázsolni, hogy legyen vásárlóm Görög országból, meg a Horvát tengerpartról, meg Ausztráliából... :)
Közben most textilt festek, a májusi procionos festés maradékaiból, meg egy kis sárgából... ha visszajöttem, megmutatom az eredményt. Közben varrtam magamnak egy türkiz táskát is, hasonló készül a Meskára is, csak arra még várni kell.
És várni kell még a Pasianyagos játék 2. fordulójára, mert azt a tervem, hogy valamit varrok, a felajánlott, és 3 szerencsés által el is nyert anyagokból, és az lesz az indító esemény. (Hogy lássuk, mire is lehet felhasználni az ingujjakat. ) Egyébként kíváncsi vagyok, hogy melyik nyertes mit fog varrni belőle! ?

Macskaszemes táska

Még faliképet is álmodtam ilyen, s ehhez hasonló színekkel- nem tudom, mikor lesz rá alkalmam elkészíteni. Tudom, kissé bolondos ötlet ez a táska, de imádtam csinálni! :)

Türkizek

Varrtam magamnak és egy kedves meskás megrendelőmnek egy-egy türkiz pénztárcát.
Egy másik kedves meskának pedig készül a mályva-virágos. :)
Most majd ki fogom próbálni az áthajtós pénztárcát is.
Hát ennyi, megyek a szabadlevegőre. :)

Halványfény

Halványillat lesz a neve a következő táskámnak, csak találjam meg a halványlila anyagaimat. :)

Addig itt van ez, ezt is szeretem.
Amúgy ezt a halványez... halányaz... elnevezéseket egy kínai regényből vettem.
Nem mondom, hogy szeretném lefutni a maratont, de azért már alakulok.

A funtineli boszorkány

Ezt a könyvet olvasom most gyógyulásom napjaiban. Már a második résznél tartok: Kunyhó a Komárnyikon.
Aki olvasott már Erdélyi emberekről szóló könyvet, regényt, az tudja, hogy miről beszélek, ha azt mondom: döbbenetes, igaz, nagyszerű. Aki látta már, hogy az emberek valóban úgy élnek a havasokon, mint ahogy a regényben írva van, még az is megdöbben a történettől. Aki meg nem látta, nem olvasott róla, az elhiheti, mert így igaz, ahogy Vass Albert leírta.
Nem is értem, hogy miért nem tanították ezt nekünk a gimnáziumban?

Én elmentem ....

... na nem a vásárba, mert abba pont nem, mert megint beteg lettem. :(
Hanem még előtte valamikor az anyagboltba. :)
Ott találtam ezeket a szép japán stílusú (és egyéb gyönyörű) textileket.
A táska elkészítési módját itt láthatjátok, egyéb japán hajtogatóst pedig Colette blogján.

Basa-nadrág

Ezt a nadrágot egy tinédzser lánykának varrtam. Viszont van róla egy történetem, amit egyúttal vitaindítónak szánok.
Most már elmondhatom, - már nagyok a lányaim- , hogy amikor én... (de jó is volt :) ) ... fiatal voltam, sokat jártam autóstoppal. Gyakorlatilag 15 és 20 éves korom közt, lévén elég kevés pénzem volt. Egyszer még Erdélybe is eljutottam autóstoppal, szerencsésen.
De azt gondolom, hogy akkor még nagyobb volt a közbiztonság.
Egy alkalommal egy olyan kamionos vett fel, aki sokat járt Török országban. Beszélgetés közben tudtam meg tőle, hogy a törökök azért hordanak ilyen nagy ülepű (mint a fotón) nadrágot, mert a hitük szerint férfi is megszülheti Allahot. (És ha bekövetkezik a dolog, legyen hová pottyannia...)
Ez úgy 25 évvel ezelőtt volt- én egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy a srác igazat mond-e? Csak tegnap kezdtem kételkedni, amikor is a férjem iszonyatos nagyot nevetett rajtam, hogy én hogy tudtam elhinni ezt a marhaságot?
Hát, izé... szerintem elég sok szélsőség található minden nép gondolkodásában, miért ne hittem volna el?
Egyszer hallottam- vagy olvastam- , hogy Indiában amikor szült az asszony, a férj és a család átvonult egy másik szobába, és ott a férj imitálta a feleség szenvedéseit...
Szóval nem vagyok elragadtatva attól ahogyan a női dolgokat kezelik némelyek...
De most nem tudom, hogy mi az igazság- ez egy marhaság, és én 25 éven át tévhitben voltam... ?

... és a nyertesek...

.... akiknek küldök a nagy halom ingujjból.... :)

elizanikó
mammka
ida13

Gratulálok, és további élvezetes nyirbálást, vagdosást és alkotást kívánok! :)
Írjátok meg a címeteket, hogy postázhassam. :)