Szeretetvarázs

Árvízkárosultak. Gondoltam már rá én is, hogy milyen lehet egy élet munkáját elveszni látni. De legtöbbet csak a saját veszteségeinkkel törődünk, és azon kesergünk, hogy mi minden lehetett volna... Az előbb viszont kaptam egy e-mailt, miszerint közösségformáló a véleményem... (ezen csodálkoztam, de az más "tészta" ) - na mindegy. Szóval, segítsünk! Nézzetek be a blogba, (katt a címre) és terjesszétek ti is, segítsetek ti is. Én is igyekszem adni valamit. Remélem, jó helyre kerül. 

Más "tészta": mostanában megint befelé forduló hangulatban vagyok, és bár lenne mit írnom, mégsem teszem, mert : minek? Tudom, hogy sokan olvastok, legalábbis sokkal többen, mint ahogy kezdetben számítottam rá. Igaz, kezdeteben arra számítottam, hogy 5-6 ember fog olvasni naponta. :) Nemrég kitöltöttem egy vicces tesztet az iwiw-en, és kiderült, hogy hírességnek aztán totál nem vagyok alkalmas, sőt! Belőlem élnek  a sztárok. Na, ez utóbbit megkérdőjelezem, mert ha abból kéne élniük, ahányszor moziba megyek, akkor egy darab sztár sem tudna életben maradni. Szóval, csak írogatok kedvemre, mert jól esik, mert megtöri a varrás magányát, mert kevés emberrel találkozom... de olyan szándék sosem volt bennem, hogy formálni akarnék bárkit is, a családomon kívül. (most gondolom, hogy a családtagjaim irigyelnek Benneteket. :) ) 

Summa summarum: fontos a civil összefogás, és most szükséges is.