Illetve, fiataloknak: láttatok már ilyet?
Bár dobot sosem fogtam a kezemben, nem is vágytam rá, meg a véleményemet sem kérték ki, hogy Csipkerózsika szeretnék-e lenni, vagy Hamupipőke, vagy kisdobos? Meg terjengett néhány rémhír, hogy a rossz gyerekek nem lehetnek kisdobosok, és volt már olyan, akit megfosztottak a kék nyakkendőtől... Én elég jó gyerek voltam- csak órán beszéltem és idétlenkedtem. Amikor a tanítónéni rámszólt, néztem rá ártatlanul. (Mesélte ezt Anyukámnak...) Gondolom, hogy megússzam a büntetést. Egyébént nagyon kényelmetlen helyzetben voltam, mert az a tanítónéni jutott nekem, aki Anyukámat is tanította annak idején. (Lomniczi Gyuláné) Úgy éreztem, hogy produkálnom kell, hogy Anyukám ne valljon szégyent velem, de sehogysem volt hozzá kedvem. Inkább megettem két tányér bablevest, csak később kelljen bemenni a szobába tanulni. És nem értettem, de örültem neki, hogy amikor családlátogatásra jött a tanítónéni, tanulás helyett babázhatok, és azon a délután kevesebb dresszírozást kellett elszenvednem... mert amúgy nem sokat babáztam, egy csomó más dolog is érdekelt, de azért a babámat mutattam meg a tanítónéninek. Amúgy kedves néni volt, csak mégsem volt tökéletes, mert elvárta volna, hogy figyeljek is az órákon. :)
Amúgy szerintem kreatív gyerek voltam. Emlékszem, a számokat tanultuk, és a 8-as számnál hiányoztam, de nem bántam, mert már ismertem rég. De szegény jó tanítónéni magyarázta, hogy egy hét hét napból áll, és pl. amikor hajat mosunk, mondjuk hétfőn, akkor 7 napnak kell eltelnie ahhoz, hogy eljöjjön a másik hétfő és újra hajat mossunk. Hát, én elkezdtem magyaráznia padtársamnak, hogy én nem hétfőn szoktam hajat mosni, és egyáltalán, akár melyik nap megmoshatom a hajamat, akár kedden, akár szerdán, akár csütörtökön, akár... Amikor a péntekhez értem, felállított, hogy mi a csudát magyarázok? Nem is értem, hogy miért nem volt elragadtatva a gondolataim szabadságától?! :)
Szokták kérdezgetni a gyerekeim, hogy én sosem rosszalkodtam, sosem büntetett meg a rendőr, mindig szabályosan vezetek, sosem voltam berúgva...? De, szoktam, büntetett már meg rendőr, meg el is engedett, holott megbüntethetett volna, meg be is rúgtam már 2x... csak mégis szeretek, szeretnék jó és becsületes lenni. Ha jó kedvem van, kedvesnek lenni, ha nem muszály, akkor nem okozni magamnak gyomorfájást és másnaposságot...
Bár dobot sosem fogtam a kezemben, nem is vágytam rá, meg a véleményemet sem kérték ki, hogy Csipkerózsika szeretnék-e lenni, vagy Hamupipőke, vagy kisdobos? Meg terjengett néhány rémhír, hogy a rossz gyerekek nem lehetnek kisdobosok, és volt már olyan, akit megfosztottak a kék nyakkendőtől... Én elég jó gyerek voltam- csak órán beszéltem és idétlenkedtem. Amikor a tanítónéni rámszólt, néztem rá ártatlanul. (Mesélte ezt Anyukámnak...) Gondolom, hogy megússzam a büntetést. Egyébént nagyon kényelmetlen helyzetben voltam, mert az a tanítónéni jutott nekem, aki Anyukámat is tanította annak idején. (Lomniczi Gyuláné) Úgy éreztem, hogy produkálnom kell, hogy Anyukám ne valljon szégyent velem, de sehogysem volt hozzá kedvem. Inkább megettem két tányér bablevest, csak később kelljen bemenni a szobába tanulni. És nem értettem, de örültem neki, hogy amikor családlátogatásra jött a tanítónéni, tanulás helyett babázhatok, és azon a délután kevesebb dresszírozást kellett elszenvednem... mert amúgy nem sokat babáztam, egy csomó más dolog is érdekelt, de azért a babámat mutattam meg a tanítónéninek. Amúgy kedves néni volt, csak mégsem volt tökéletes, mert elvárta volna, hogy figyeljek is az órákon. :)
Amúgy szerintem kreatív gyerek voltam. Emlékszem, a számokat tanultuk, és a 8-as számnál hiányoztam, de nem bántam, mert már ismertem rég. De szegény jó tanítónéni magyarázta, hogy egy hét hét napból áll, és pl. amikor hajat mosunk, mondjuk hétfőn, akkor 7 napnak kell eltelnie ahhoz, hogy eljöjjön a másik hétfő és újra hajat mossunk. Hát, én elkezdtem magyaráznia padtársamnak, hogy én nem hétfőn szoktam hajat mosni, és egyáltalán, akár melyik nap megmoshatom a hajamat, akár kedden, akár szerdán, akár csütörtökön, akár... Amikor a péntekhez értem, felállított, hogy mi a csudát magyarázok? Nem is értem, hogy miért nem volt elragadtatva a gondolataim szabadságától?! :)
Szokták kérdezgetni a gyerekeim, hogy én sosem rosszalkodtam, sosem büntetett meg a rendőr, mindig szabályosan vezetek, sosem voltam berúgva...? De, szoktam, büntetett már meg rendőr, meg el is engedett, holott megbüntethetett volna, meg be is rúgtam már 2x... csak mégis szeretek, szeretnék jó és becsületes lenni. Ha jó kedvem van, kedvesnek lenni, ha nem muszály, akkor nem okozni magamnak gyomorfájást és másnaposságot...
5 megjegyzés:
Épp hétvégén találtuk meg a férjemét, miközben a szülei lakásában húztuk meg magunkat a lakásfelújítás idejére.
Ő nem ilyen édes, loknis, mint te, de egy huncut-zsivány, az biztos:)
Nagyon tetszett a bejegyzésed :) Nekem is megvan a kisdobos, sőt az úttörő igazolványom is és a középiskolás ellenőrzőimet is megtartottam. Sok hasonló relikviám van még. Most jut eszembe, hogy a legelső igazolványom is el van rakva. Ha meglátnátok a képeket, jót derülnétek rajtuk :D
További szép napot4
Scotty
Julcsi: akkor gondolom, nem unatkozol mellette. :)
Scotty: Felrakhatnád te is. :)
nekem is megvan...... a kisz igazolványom is, de onnan kirugtak amikor másodikos gimis voltam :-( Tulajdonképpen az akkori normák szerint meg is érdemeltem, igy visszagondolva meg jo nagy marha voltam, nagyobb bajom is lehetett volna belöle.......
Bea, Te semmit nem változtál! :-) Na jó, a copfjaid hiányoznak :-(
Egyébként Ti mennyi mindenre emlékeztek!
Én talán még kisdobos voltam... de a piros nyakkendő már nem rémlik. Viszont ifivezető voltam a cseh táborban. Az milyen jó volt!
Megjegyzés küldése