Japán táska - "h" jelű

Hát, én bezsongtam. :-) Elkészítettem a h jelű táskát is. Lehet, hogy egy kicsit változtattam rajta, mert ez úgyis játékon kívül van, és egy bizonyos dolog/dolgok cipelésére fog szolgálni, egy bizonyos alkalomra, egy bizonyos személynek....

Belebotlottam ebbe a másoljam-ne másoljam témába, más blogokon. Ez nálam is felvetődött, már tinédzser koromban. Akkor lenéztem a herendi porcelánt, mert a bécsi, kínai, meisseni mintákat gyártja újra és újra. Nagy ritkán vannak saját tervek is. És büszke voltam magamra, hogy a magyar nép kultúrkincse , gondolkodásmódja lehetővé teszi, hogy az ember saját mentalitásának megfelelően azt és olyat alkosson, amilyet szeretne, ami őbelőle fakad, ami szívből jön.
Aztán elkezdtem varrni. Illetve tanulni a varrást. Sok ötletet én is ellestem, mint a régi tanulóinasok a mesterüktől. Csak én könyvekből, később tanfolyamokon, aztán az internetről... Volt varrótanfolyamom két évig, meg előtte is... A tanítványaim folyamatosan kérdezgettek anyagpárosítás-ügyben. És hogy ha én bemegyek egy boltba, hogy-hogy tudok választani anyagot? Milyen színek hogy illenek össze? Stb., stb. Ez visszatérő kérdés, bárhová megyek. Azt hiszem, hogy ezt nem lehet igazán megtanulni. Valaki vagy ráérez, vagy nem.
Igaz, nekem egy műanyagflakonokból összetákolt tutaj nem műalkotás, mert nem szép. Gondolat. ki is fejez valamit, de ha nincs benne esztétikum, én nem teszem a művészet kategóriába. Ja, nem ez volt a téma.
A jogvédelem nincs rendesen szabályozva hazánkban. Rajtunk múlik, hogy ékeskedünk-e más tollával? És, hogy ez jól esik-e?
Nekem a foltvarrásban épp az tetszik, hogy nincs két egyforma dolog. Legalábbis, nagy dolgok tekintetében. (mert varrhatunk 4 egyforma ülőpárnát, ugyebár... )
Na, sok leszek már, megyek házi zsömlét sütni.