Szívesen megmutatnám a fejét is, csak éppen az előbb töröltem le véletlenül a gépről a "fejes" képet- úgyhogy meg kell várnom, hogy visszaküldje nekem a saját gépéről...
Szóval, reggel általában energikus vagyok és szorgalmas, számba veszem (Rebi ne értsd félre!) a napi teendőket. Egy ilyen reggelen szóltam a nagylánynak, hogy ne tegyük a melltartókat a mosógépbe , mert eltűnt a mosózsák, és mostanában a gép tönkreteszi a melltartóinkat.
Válasz: "Jó. De eddig nem tette tönkre."
Mire én: "Majd fogja."
Ezzel a kurta mondatommal iszonyú sértést követtem el, rögtön utálatos, meg mindenféle rossz anya lettem... Miközben teregettem, azon gondolkoztam, hogy hogy is kéne határozottan beszélnem a lányommal, hogy közben ne sértődjön meg? Mert ha a fenti kurta mondatom helyett elkezdem magyarázni- már sokadszorra a helyzetet, akkor teljesen belebonyolódunk abba, hogy tulajdonképpen az egész nem is fontos- na ezt akartam elkerülni.
Pár perc múlva kedvenc legkisebb gyermekem kopog a konyhaablakon, barátságosan integet, én visszaintegetek, mire észhez kap: "Ja, hát én most haragszom rád."
Néztem rá, nem tudom, hogyan, de fél perc múlva elnevette magát.
De nem adta könnyen a békülést: keresztbe fonta a karjait, és kihívóan, mintha 100 éve ígérgetném neki hiába a szalonnát, olyan törökbasa- forma tartásban kérdezte: "Szalonna van?"
Na, ennyit a diétáról, a tinédzserkorról és a békülésről. :)
Ebbe a táskába komponáltam bele azt az anyagot, amit Zaza festett, és cseréltünk.
Szóval, reggel általában energikus vagyok és szorgalmas, számba veszem (Rebi ne értsd félre!) a napi teendőket. Egy ilyen reggelen szóltam a nagylánynak, hogy ne tegyük a melltartókat a mosógépbe , mert eltűnt a mosózsák, és mostanában a gép tönkreteszi a melltartóinkat.
Válasz: "Jó. De eddig nem tette tönkre."
Mire én: "Majd fogja."
Ezzel a kurta mondatommal iszonyú sértést követtem el, rögtön utálatos, meg mindenféle rossz anya lettem... Miközben teregettem, azon gondolkoztam, hogy hogy is kéne határozottan beszélnem a lányommal, hogy közben ne sértődjön meg? Mert ha a fenti kurta mondatom helyett elkezdem magyarázni- már sokadszorra a helyzetet, akkor teljesen belebonyolódunk abba, hogy tulajdonképpen az egész nem is fontos- na ezt akartam elkerülni.
Pár perc múlva kedvenc legkisebb gyermekem kopog a konyhaablakon, barátságosan integet, én visszaintegetek, mire észhez kap: "Ja, hát én most haragszom rád."
Néztem rá, nem tudom, hogyan, de fél perc múlva elnevette magát.
De nem adta könnyen a békülést: keresztbe fonta a karjait, és kihívóan, mintha 100 éve ígérgetném neki hiába a szalonnát, olyan törökbasa- forma tartásban kérdezte: "Szalonna van?"
Na, ennyit a diétáról, a tinédzserkorról és a békülésről. :)
Ebbe a táskába komponáltam bele azt az anyagot, amit Zaza festett, és cseréltünk.
2 megjegyzés:
Az én nagyobbik lányom még csak 7 éves, de úgy látom, már most kezdhetem magam felvértezni a következő jó néhány évre :)
Nagyon szépen tűzted a táskát!
Igen, ez így van, már előre láthatjuk bizonyos jelekből, hogy milyen lesz az egyénisége. Én is tudnék mesélni. :)
Megjegyzés küldése