A hangzatos beszédekről

Emlékszem, Nagy Imre újra temetésén mennyire lelkes, rokonszenves volt az akkori Orbán Viktor.
(Nekem, személyesen, aki fiatal voltam és hittem az igazságban. És nem voltam sem történész, sem politikus alkat. Csak egy ember a sok közül.) Emlékszem Demszky Gáborra is, amikor egy rádió interjú során azt fejtegették, hogy ha a politikai nem tudom micsoda nem fog beköveztkezni, akkor könyveket fog szerkeszteni. Milyen szerény, tudós típus- gondoltam akkor. Hát, a hatalom mindkét embert megváltoztatta.
Ha még ma is úgy gondolkozna Orbán Viktor, ahogy akkor, azon a beszéden, amit én is hallottam, akkor nem nevezné a Jobbik Pártot szélsőségesnek. Akkor észrevenné, hogy óriási arányvesztések vannak a társadalomban, a gazdaságban... és a most induló mozgalmak ezeket akarják ellensúlyozni. Ez egy tünet. Gyerekneveléskor ilyen helyzetben a jó szülő meghökken, aztán elgondolkodik, majd kommunkikálni kezd... Az autokrata szülő pedig tilt, parancsol, büntet. Csak sajnos a tüneti kezelés nem elég.
Sosem akartam politizálni, mert az olyan bonyolult. Elindul egy jó kezdeményezés, és mire hatni tudna a környezetére, már ott lapul ezernyi önző érdek, persze álruhában...
Most Vukics Ferencre gondolva talán más lesz a helyzet, mert ő már nem 20 éves, hanem attól idősebb- talán ez is számít.
Nem tudom, de azt gondolom, hogy amelyik hatalom nem vállal felelősséget a polgáraiért, annak nincs joga hatalmaskodni. Nyilvánvaló, hogy nincs olyan társadalom, ahol mindenkinek jó lenne. De törkedni kell rá.