Vasárnapi egyveleg

Ez a századik bejegyzésem, úgyhogy valahogy ünnepelni kell. :)
Azt gondoltam, hogy ha valaki, vagy valakik reagálnak a mai egyvelegemre :) , akkor én is kisorsolok valami apróságot az engem olvasók- nekem írók közül.
Úgyhogy ne kíméljetek. :)
Megígértem magamnak, hogy a mai bejegyzés Rebi lányomról fog szólni, mert róla még alig írtam. Igaz, vele alig történik valami azonkívül, hogy sokat beteg :( és állandóan szerelmes. :)

Amikor kicsik voltak, jártunk tornázni- ők ritmikus sportgimnasztikára. Biztos sokan tudjátok mi az? Hasat be, mellet ki, fejet fel, spiccben járás... Hát az én 3 éves gyermekem egy alkalommal csak döcögött, mint egy maci. Kérdezte tőle a tornatanárnő, hogy mi a probléma? - Terhes vagyok. Válaszolta a gyerek. :)


Ezt tegnap találta meg rendrakás közben- én már nem is emlékeztem rá. Vajon mit szólna hozzá egy gyermekrajz elemző, hogy milyen embernek látja szerencsétlen gyerek az anyját?!

Anyák napja az oviban:
Már nagycsoportos volt a hölgyike- az óvónénikkel együtt virágot neveltek nekünk- az édesanyáknak. Jött az ünnepség, szöveg arról, hogy milyen nagy ajándék az Anya, az anyának a gyermek...
És az ajándékozáskor bejelentette a gyermek, hogy az a virág az övé, mert ő nevelte magának abból az alkalomból, hogy ő egy ajándék a számomra. :)


Biciklis rajz Rebitől.

Ezt a rajzot Bori lányunk készítette rólam, amikor aludtam. (A valóságban nincs nagy orrom! :) )

Tegnap nagyon meg akartam tanulni a scrapbook-ot, le is töltöttem egy olyan szuper programot, amiről álmomban sem gondoltam volna, hogy létezik, pedig már vagy 9 éves... Nem is tudok kezdeni vele semmit egyelőre.
Magyar srapbook oldal itt .
Nagyon jó pecséteket láthattok itt.
Nekem is nagy kedvem lenne pecséteket készíteni, de most a meggyes-mákos lepény következik.
A változatosság kedvéért a másik lányom lett beteg...