Azért voltunk húsvétolni, Pápán. Sajnos a városban nem sétáltunk, pedig nagyon szép. Ha legközelebb arra járunk, lefotózom.
Alább láthatjátok, hogy milyen volt nálunk a húsvéti locsolás. :)
Itt, a legalsó képen az a kellemesnek tűnő vízfüggöny olyan erős, mint egy igazi hátmasszázs. Nagyon fini. :)
Egyébként ezen dolgoztam az utóbbi hetekben. Jól ráéreztem, hogy a zöldet kell választanom, az az egyik kedvenc színe az Anyukának. Már csak el kell jutattni hozzá valahogy....
A pelustartót feltettem a Meskára, de azért ő is kap majd, csak így olyan jól néz ki együtt.
A nagy munkához segítségem is akadt- lánykám elvállalta, hogy a gép által kelesztett kenyeret kisüti a sütőben. Amint látszik a képen, alapos munkát végzett. :),

Meg kell említenem, hogy amikor kenyeret sütök, általában azt nem viszek haza aznap a boltból- tegnap mégis vittem. Ki tudja, milyen megérzésből?

Én nem voltam otthon, csak nagy sütés-olaj szag fogadott, amikor hazaértem az üres házba, és a kenyér szépen sült a sütőben, ki tudja, mióta?

Most az egyszer nem voltam dühös, hogy "kibelezik" a kenyeret- a belseje egész jó volt. :)
És, mivelhogy nem gyulladt fel a ház, és működött a varrógépem is, varrtam a lánykának egy használt, kiülepesedett nadrágjából egy szoknyát.

A nadrág épen maradt részeiből pedig kiszabtam egy táskát. Elővettem a tavalyi maradékaimat, és foltoztam. :)

Hogy meglegyen a harmadik megérzésem is, kifekszem majd a napra, magamba mélyedve figyelem a belső biorezonanciámat, és amikor úgy érzem, hogy közeleg a rossz idő, felkelek, és közlöm a környezetemmel. ;)
11 megjegyzés:
Készülj rá, hogy lánykád még sok kenyeret fog "túlsütni"... - ilyen szép csereajándékért én is ezt tenném :-))))) Aranyos lett a szoknyája!
Csakhogy előkerültél, Tigrislili. :)
Te is jártál már így párszor, ezek szerint? :)
Az az anyai szív, hát igen... :o)
Nem, mi sosem járunk így. A mi gyerekeink nem felejtik ott a sütőt. Csak a vasalót. :o)
Ajjaj...ha a sütőm mesélni tudna :-)
De volt már többször szenes rizsem, pörköltem, miegymás. A fekete fazékaljak nem feledtetik a "remekműveimet". (Nagyon rossz utána sikamikálgatnom, de úgy néz ki, hogy van, aki sosem tanul a hibájából...) És ezeket az alkotásokat kizárólag varrás alatt követtem el mindig. Vajon miért?! :-D
:)
Innen is látszik, hogy mi alkotásra születtünk, de nem a konyhába. :)
Zaza: neked is: :)Nálunk a vasalót én szoktam "hazavágni".
Ki mire "specializálódott." :)
Szèpek az utolsò "termèsek "is. Kàr, hogy nem volt idotok korulnèzni Pàpàn, nagyon szèp a kèkfesto mùzeum!
Miminden készült!Kedvencem a pasztell babacuccok színösszeállítása.
Violini: nekem is az most az ügyeletes kedvenc. Úgyhogy varrtam még két ilyen színösszeállítású tányéralátétet... Bár legszívesebben takarót varrnék. :)
Na, kellett emlegetnünk... Kozma Ferkó ma megint bekukucskált a fazekamba (miközben visszabontottam egy félkész táska vállpántját, de megfeledkeztem a konyháról: szépen megvarrtam készre a pántot (jó is lett), csak közben a krumplit úgy megfőztem, hogy szenes lett már megint a láboska alja. Víz meg sehol a környékén... Másodszorra sikerült elkészítenem a főtt krumplit is :-))) Ki érti ezt?! Asszem be kell szereznem egy konyhai időzített bombát/órát.
Először nem tudtam, mire/kire gondolsz, mert nekem régen valóban volt egy Kozma Feri nevű ismerősöm. :)
Igen, az a kis csörgő időmérő ketyere nekem már van. Hasznos. :)
De az is jó, ha leszoksz a főzésről. :)
Utólag is elnézést kérek minden Ferenctől, aki hasonló vezetéknevet visel :-) (Nálunk ez amolyan családi szólás volt gyerekkoromban.)
Ha másképp nem megy, akkor leszokom a főzésről. De nagy akaraterő kell hozzá, mert sok itthon az éhes száj :-)))
Egyébként mikor kissé késve állok neki főzni (mert pl. varrok és vmit még be szeretnék fejezni), akkor a férjem mindig megkérdezi, hogy ma 'varrok-e valami ebédet is ((vagy hozzon inkább mirelit pizzát))... :-D
Megjegyzés küldése