Ez történt velünk

Mostanában nem volt időm írni- és nem is lesz most annyi időm, mint volt télen, pedig nem kertészekedek, csak egyszerűen takarítunk. :)
Azért voltunk húsvétolni, Pápán. Sajnos a városban nem sétáltunk, pedig nagyon szép. Ha legközelebb arra járunk, lefotózom.
Alább láthatjátok, hogy milyen volt nálunk a húsvéti locsolás. :)

Itt, a legalsó képen az a kellemesnek tűnő vízfüggöny olyan erős, mint egy igazi hátmasszázs. Nagyon fini. :)
Egyébként ezen dolgoztam az utóbbi hetekben. Jól ráéreztem, hogy a zöldet kell választanom, az az egyik kedvenc színe az Anyukának. Már csak el kell jutattni hozzá valahogy....
A pelustartót feltettem a Meskára, de azért ő is kap majd, csak így olyan jól néz ki együtt.

A nagy munkához segítségem is akadt- lánykám elvállalta, hogy a gép által kelesztett kenyeret kisüti a sütőben. Amint látszik a képen, alapos munkát végzett. :),



Meg kell említenem, hogy amikor kenyeret sütök, általában azt nem viszek haza aznap a boltból- tegnap mégis vittem. Ki tudja, milyen megérzésből?


Én nem voltam otthon, csak nagy sütés-olaj szag fogadott, amikor hazaértem az üres házba, és a kenyér szépen sült a sütőben, ki tudja, mióta?



Most az egyszer nem voltam dühös, hogy "kibelezik" a kenyeret- a belseje egész jó volt. :)
És, mivelhogy nem gyulladt fel a ház, és működött a varrógépem is, varrtam a lánykának egy használt, kiülepesedett nadrágjából egy szoknyát.





A nadrág épen maradt részeiből pedig kiszabtam egy táskát. Elővettem a tavalyi maradékaimat, és foltoztam. :)




Hogy meglegyen a harmadik megérzésem is, kifekszem majd a napra, magamba mélyedve figyelem a belső biorezonanciámat, és amikor úgy érzem, hogy közeleg a rossz idő, felkelek, és közlöm a környezetemmel. ;)