Mottó:
"Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben."
"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr.
Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója.
Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos.
Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.
Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó.
A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére.
Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.
Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: "És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: "Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő".
Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget...
Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: "Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!...
Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus.
Szeretni annyit jelent, hogy elfogadjuk a társunkat olyannak, amilyen éppen most, vagy amilyen lesz a jövőben.
Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van".
Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy
tudjunk táncolni az esőben !!
11 megjegyzés:
Kedves Bea!
Ez nagyon szíven ütött!Megkönnyeztem.Az én Édesapám is Alzheimer-kóros ,otthonban van 1,5 éve.Ő sem tudja,hogy mi kik vagyunk.De mi tudjuk,hogy Ő az Édesapánk,Nagypapánk!!!!!!!!!!!Anyukám hűségesen mellette van hosszú évek óta!!!!Köszönet érte..................
Nagyon megható és szép történet. Jó volt elolvasni. Köszönöm.
Bea: ez telibetalált.....Köszönöm!
Engem a kiemelt mondat fogott meg... mennyire igaz is ez.. hogy bárhogyan hozzá lehet állni az adott körülményekhez.... és rajtunk múlik, hogy egy pohár félig üres, vagy tele. Akármilyen közhelyesnek is tűnik....
rohanunk, túrunk, előbbre jutunk, gyűjtjük a javakat... és közben csak össze kellene csuknunk az esernyőnk, és megállnunk egy pillanatra...
hogy az eső szép is lehet. és akár langyos is :))))
Nagyon szép gondolat, meghatottan olvastam.
Az én Apám 52 éves volt, amikor Anyám meghalt. Kérdezték, hogy miért nem nösúl meg. Azt válaszolta, hogy a korban hozzá illők neki öregek, a fiatalok pedig túl fiatalok. Neki olyan kell aki mellette öregedett meg, mert az neki kortalan.
Hú, most nem is tudom, mit írjak válaszul nektek, mert úgy látom, már nincs mit leírni.
Vers idézet is eszem bejutott: "Már vénülő kezemmel fogom meg kezed..."
Szóval, semmi értelmeset nem tudok írni.
Nagyon jó volt olvasni ezt a történetet.
Párom Édesapja már 22 éve elment.Napokban kérdeztem TŐle,hogy Édesanyád mellett soha nem volt más férfi.Válasz:Soha,hisz annyira szerették egymást.
A párom mellett én is teljesen boldog vagyok.
De jó volt ezt olvasni, és ha nem rohannánk annyira, még sok ilyen szép történet részesei lehetnénk, ilyenkor mindig helyére kerülnek a dolgok.Köszönöm!
Igazán tanulságos a történet és jók a hozzászólások is!Így komplett mégjobb.
köszi!
Megjegyzés küldése