Vasárnap délután

Ki kellett valahogy "heverni" a hétvégét, úgyhogy elmentünk a párommal egy kis kirándulásra.
Egyébként nem történt semmi különös, csak új célokat tűztem ki magam és a gyermekeim elé, és ez mindig vérnyomás és hangszín emelkedéssel jár, meg küzdelmekkel, meg csatákkal, úgyhogy tulajdonképpen jó volt betérni ebbe a templomba, ahol egy idős bácsi orgonált, egy esküvő nyomait láttuk, meg Sárkányölő Szent Györgyöt, és közben eszembe jutott, hogy általános iskolás koromban mennyire érdektelen voltam templomok és egyéb régiségek látogatásakor. Mennyire untam, merthogy semmi közöm nem volt sem Jézushoz, sem Máriához, sem senkihez, akik körülvették őket. Ma meg milyen jó volt sétálni a templomban és megnyugodni. Igaz, istentiszteletre sem járok 10 éve, mert ha elmegyek, akkor nagyon magamra veszem a mondanivalót- a prédikációt- és nem tudok mit kezdeni vele. Mert ha hitoktatnék, akkor tudnám: nekem is erre kell tanítanom a csemetéket. De így valahogy unalmas, hogy én csak ott ülök, és van, ami visszacseng a fősuliról, van, ami biztos új lenne, mert 10 év alatt jócskán felejt az ember- én meg pláne.
Most éppen templomot építenek a községünkben a reformátusok, és azon gondolkoznak, hogy festett famennyezetet készítessenek-e velem, vagy akár közösségi munkában? Én remek ötletnek tartom, és felérne egy csodával, hogy a mai helyzetben épül is valami, ami érték, és nem tudja a kormány elherdálni.
Szóval, ma sem varrtam- na de szabtam azért. Fogok néhány ruhát varrni magamnak most a napokban.
Ja igen, senki sem szalmonellás a családban. :)
Nem írom meg, hogy hol jártunk, hátha lesz kedvetek találgatni. :)
Szívesen leírnám még, hogy milyen próbáknak voltam kitéve a hétvégén, amikoris úgy döntöttem, hogy megtanítom főzni a lányomat. de nagyon hosszú lenne, majd talán máskor. :)