Egy kis mindenféle...

Miután hazaértem a procionos napról, hatalmas fejgörccsel ágynak estem- már útközben majdnem elaludtam a kocsiban. De minekután én vezettem, erőt vettem magamon....
Szóval klasszul beteg lettem, próbáltam feküdni. Ez nálunk annyit jelent, hogy ilyenkor nem főzök. Csak a többi ezer apróság, meg a kiöblítésre váró festett anyagok, meg a festés után a takarítás... Ráadásul ilyenkor pocsék a hangulatom is, és pihenni sem tudok igazán, mert állandóan az jár a fejemben, hogy mennyi feladatom van...
Egyszer még fejcserés támadást fogok intézni az aggodalmaskodó agyam ellen! :)



Szóval, itt vannak, de nem színhűek. Zaza, amit te festettél, nagyon jó lett! Majd egy szép napon lefotózom és megmutatom! :)

Most készülődünk Erdélybe- én 23 év után először... ez is megviselt, már előre sírtam. Hogy mi lett a régi barátaimmal, most újra látom őket, hogy mennyi minden történt ez alatt az idő alatt, és milyen hamar elrepült...
És mennyi minden van, amit a hosszú évek alatt nem tudtam még "megemészteni"! (Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. )
Gyakran érzem, hogy az évek alatt rám/ránk rakódó terhek egyre jobban zavarnak, nyomasztanak. Vajon ennek így kell lennie? Van, aki szerint nem, úgyhogy utána nézek majd.

Aki nem tud Erdélyországba utazni, annak küldöm ezt, és mindenkinek, aki szereti:
Hidegen fújnak a szelek

és a többi gyönyörű magyar népdalt!

Ezt olvastátok már? :)

Megnyílik egy új üzlet, ahol a nők férjet vásárolhatnak maguknak..

A bejáratnál az alábbi utasítás olvasható:
- Az üzletet csak EGYSZER látogathatják meg.
- 6 emelet van, a férfiak tulajdonságai emeletenként javulnak
- Bármelyik férfit kiválaszthatják az adott emeleten, vagy felmehetnek a
következo szintre.
- Elozo emeletre visszamenni nem lehet

Egy hölgy úgy dönt, hogy kipróbálja az üzletet, és partnert keres magának.

Az első emelet ajtaján a következő felirat várja: "Ezeknek a férfiaknak van
munkája" A nő úgy dönt, hogy megnézi a következő emeletet.

A második emelet ajtaján ez áll: "Ezeknek a férfiaknak van munkája és
szeretik a gyerekeket." A nő továbbmegy.

A harmadik emeleten: "Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a
gyerekeket és félelmetesen jóképűek" Wow, gondolja a nő, és továbbmegy.

negyedik emeleten: "Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a
gyerekeket, félelmetesen jóképűek és segítenek a házimunkában"
Hihetetlen, gondolja a nő, nehezen áll ellen a kísértésnek, de valami ara
készteti hogy továbbmenjen.

Az ötödik emelet: "Ezeknek a férfiaknak van munkája, szeretik a gyerekeket,
félelmetesen jóképűek, segítenek a házimunkában és romantikusak!" Úgy dönt,
hogy benyit, de az utolsó pillantban megtorpan és felmegy a hatodikra.

Az ajtó ezt találja: "Ön a 31.456.012-es számú látogató. Ezen a szinten
nincsenek férfiak, csak azért van, hogy bebizonyítsuk, hogy a nők sosem
elégedettek. Köszönjük a látogatást.

Az utca szemközti oldalán egy hasonló üzlet nyílik, ahol a férfiak
kereshetnek maguknak asszonyt.

Az első emeleten vannak a nok akik
szeretik a szexet.

A másodikon a nők akik szeretik a szexet, és nem bánják ha a férjük
idonként elmegy sörözni a cimbikkel.

A harmadik, negyedig, ötödik, hatodik emeleten még SENKI sem járt.

Bejegyzések napja

Miután kiderült, hogy csak hétfőn kell szerelőhöz vinni a kocsinkat, most csinálom azt, amit elterveztem, ha nem lesz kocsim- blogolok. :)
És miután párom is olvassa az irományaimat, este megértően és cseppet sem meglepetten fogja nézni a semmit, amit ma csináltam itthon. :)
Köszi, Mammka, a bíztatást a novellaírásra. Az a helyzet, hogy én olyan Háború és béke terjedelmű regényre gondoltam, mert már annyi minden történt velünk, barátainkkal, ismerőseinkkel, és már annyira, de annyira bölcs lettem, hogy én is azt gondoltam, ezt már betűkbe kéne önteni. Jellemző rám, hogy nem kis dolgokban gondolkozom- a novella eszembe sem jutott. :)
Viszont eszembe jutott az első írógép, amit akkor vásárolt a párom, amikor megkapta élete első komolyabb fordítani valóját. Akkor volt Áron fiúnk kisbaba, és emlékszem: Veszprémben laktunk, sétáltunk a tavaszi szélben-napsütésben-hidegben, és azt mondogattuk egymásnak, hogy ez jó befektetés lesz... aztán lett egy szürke számítógépünk, fél évig tartott, amíg a bekapcsolási betűkombinációt megtanultam- kicsit idegenkedtem tőle. Na nem a kombinálástól. :)
Viszont a szakdolgozatomat azon írtam már. Most meg már blogolok- jövőre tán programozok, aztán gépet tervezek...
Tegnap hallottam egy boogie tanárról, 77 évesen még versenyez és tanít is. Versenytáncosok is járnak hozzá.
Szintén tegnap hallottam kedves vendégeinktől egy kb. ugyanennyi idős bácsiról, aki egész életében vadászott, járta az erdőt, és megöregedvén a szobájában elkezdte festeni az emlékeit. Soha festeni nem tanult, csak az évtizedek alatt lerakódott képeket szeretné megörökíteni.
És igazából nekem az az érdekes, hogy az emberi sorsok az évtizedek alatt milyen fordulatokat tudnak tenni.
Nem igazán szeretem a jóslást, mert azzal a saját bizonytalanságunkat áruljuk el- pedig gyakran valóban azok vagyunk. Én biztosan. Mert az ÉLET szerintem nem egy lináris vonal, amit józan ésszel ki lehet számítani- viszont igencsak józan gondolkodásúnak kell lenni ahhoz, hogy úgymond "álljuk a sarat".
Na, ha írok majd valaha, ez lesz a témája. Meg benne lesz a szerelem, meg az államhoz való viszonyunk, és még néhány megoldhatatlan kérdés, amire mindenki másként válaszol, máshogy értelmezi, stb.
Ó, ennyi gondolkodástól megfájdul a fejem. :)

Néhány kerti kép

Lusta vagyok a végére tenni a kerti fotókat, úgyhogy ezzel kezdem. Amúgy témához is illik, mert ilyen kertben bőségesen lehet ihletet és nyugalmat találni. Na jó, néha a rovarok megzavarják...

Ez a kerti pad szolgál tanteremként jó időben.

Ezek az első karácsonyfáink voltak, amikor ideköltöztünk, 1988-ban. Ilyen nagyok lettek. :)

A szomszédunk virága átkukucskál hozzánk...

Megkértem a vasalnivaló ruhákat, hogy csináljanak már valamit magukkal, mert én már kicsit unom őket. Van ötletem is : pl. ráfekszenek egymásra, és kisimítják egymást. De milyen balhé lehet akkor, ha két férfiing összekap egy-egy csinosabb konyaruhán, hogy melyikük feküdjön rá először? ;) Nem válaszoltak semmit, úgyhogy magukra hagytam őket, hadd beszéljék meg, végül is 18 -20 darab ruha kell, hogy egyezségre jusson, kell nekik az idő. :)
És akkor megmutatom, hogy engem mire ihletett egy régi szép textilem.

Ebből az anyagból van valahol... itthon... csak pontosan nem tudom, hogy hol... bordó, zöld, sötét kékes-lila, úgyhogy akár testvéreket is varrhatnék, ha időmilliomos lennék. Pedig a bordót imádom, meg kéne keresnem. :P

asszem kipihentem magamat :)

100. bejegyzés nyereménye

Na már most vagy észrevettétek, vagy nem- de eltűntem- először kedvem nem volt, most meg időm nincs blogolni. Kivétel a mai nap, amikor is félig kómában próbálok önerőből felébredni. Önerőből: nem szeretem a kávét, megvan a saját önálló bioritmusom...
Aztán nem sokára rohanok boltba, mert utána meg az autószerelő ráveti magát a kocsinkra, hogy a jövő heti erdélyi útra elfogadható állapotba kerüljön. Holnap textilfestés, holnapután szülinapozás- helyett szerintem textilmosogatás , aztán amikor ráér az ünnepelt, akkor majd ünneplünk is...
Szóval ezt a neszeszert nyerte Endy barátnőm, a játékon, amit 100. bejegyzésem alkalmából hirdettem. Megkért, hogy tegyem fel a fotóját- hát kérem szépen, barátnő kérése parancs. :)
Anyukám horgolta a szívet, és van benne egy kis asztalterítő darabka is, ami egy szép darab volt, úgyhogy az épen maradt részei így végzik. :)
Nem egy kicsi holmi ez, mert ha lenne füle, táskaként is lehetne használni, de én olyan utazós neszinek gondoltam, amibe fésű, tusfürdő, vagy esetleg 3 kg nylonharisnya belefér...

Ja, és még nem végeztünk a festéssel, mert közbejön más munka, meg kölcsönautóval villanyoszlopnak ütközés, éjjel kórházba röntgenre rohanás... úgyhogy akadályoztatva vagyunk.
De már majdnem kész van. :)
A terv 1/5 része, 4 hét alatt. :)

Szóval, ezt kaptad Andi, használd egészséggel!

Kislányos faliszőnyeg

Még az akasztók hátravannak, de akkor nem tudtam volna lefotózni, de gondolom, akasztó nélkül is megnézitek. :)
Szeretem ezeket a színeket.

Rohanás

Ide megyünk szombaton.
A meghívót elkavartam valahová, úgyhogy nem tudom beszkennelni. Kissé szét vagyok "esve". Vagy csak rendet kéne rakni? Vagy 88 órás napok kellenének?
Nem tudom, de most nincs is időm ezen törni a fejemet.

Bemelegítés cicára és más állatokra

Egy kislánynak készül ez a faliszőnyeg.

Elkészítettem a sablonokat...

Pici varrásráhagyás, amikor azt hittem, hogy cikk-cakkolni fogom...

Fini kis cicus. :)

Próbálkozom, hogy hogy lehet a kétoldalú ragasztót minél kevesebb macerával használni...

Egy kis flízt is teszek az állatos részek alá, külön.

Macska-gyár. :)

Ezzel bemelegítettem macskákra és egyéb álatokra. :)

Aszimmetrikus- kacskaringós táska

Mostanában igencsak elhanyagolom a blogolást, nem csak a sajátomat, mindenkiét. :(
pedig látom, hogy milyen szorgalmasak vagytok, szoknyák (kiseri) , blúzok (druszám Bea)
táskák sorozata... (hadd ne linkeljek be mindenkit) nem beszélve a szép kerti-tavaszi felvételekről!
Nálunk még tart a festés, a három dolgozós helység egyikében, úgyhogy elég gyakran kell takarítani.
Közben készülök Abasárra, a Katonadal fesztiválra (kiállítás és vásár) , és valahogy át kéne hangolódnom a megrendlet faliszőnyeg hangulatára, egy kislánynak...
Na, szóval ez az egyik alkotásom mostanában.
Nyáron valahogy nagyon szeretem ezeket a világos bézs, stb. színeket. (Meg a többit is. :) )









Ezt is feltettem a Meskára, úgyhogy most már csak hátradőlök a karosszékben.... helyett főzök, takarítok, megpróbálok kijutni a szabad levegőre....

A mai termés

Nem sok, de viszont régóta szerettem volna elkészíteni valamit, amiben Anyukám kezemunkája is benne van.
Most így Anyák napján jól esett ezt csinálni.
Ja, a horgolt virágot készítette ő, nekem a horgolás még nem megy. Lehet, hogy nem is fog. :(
Amúgy megint nem volt netünk egész nap, úgyhogy elnevezetem a szolgáltatónkat Holv-InchNet Kft-nek.
(Hol van- hol nincs internet.)

Levél a lányomtól :)

Ezt küldte nekem az én kis egyetlen, legfiatalabb virágszálam e-mailben- egyik szobából a másikba. :)


anya:
SKORPIÓ (10.24-11.22)
A skorpiók életerős, birtokolni vágyó, titkolózó emberek.
Valószínűleg Skorpiót sodort utadba az élet, ha az illető:

• ujjlenyomatot vesz gyermekeitől.
• halálbüntetést szab ki a jódlizókra.
• cumisüveggel szoptatja királykobráját.
• telihold idején szilaj táncot lejt a Macarena dallamára a mocsár közepén.
• puszta megjelenésével irt rágcsálókat.
• vigyázzállásba merevedik a Csillagok Háborúja kezdő taktusaira.
• békatalpakkal futja végig a maratoni távot.

Most nem is tudom, hogy minek örüljek jobban? Hogy ilyen jellemes anyukája van a lányzónak, vagy most rögtön keressek királykobrát és békatalpat? Azt hiszem, még békatalp nélkül sem tudnám lefutni a maratont. :)
Viszont az ujjlenyomat érdekelne! :) (Amúgy éppen a napokban olvastam Szendi Gábor honlapján, hogy tévedhet a gép is, és több ember ült ártatlanul börtönben, mert az ujjlenyomata kísértetiesen hasonlított az elkövetőére, vagy valakiére... )
Valami igazság azért lehet a dologban, mert nincsen rágcsálónk, és a macskák is tartanak tőlem. Igaz, valóban kiharcoltam, hogy ne üljenek a helyemre- nekik is mindig az kell, ami a másiknak- de azért enni kapnak. A kóbor macskák, mert most éppen nincsen semmilyen cicánk. Volt már egy csomó, de a rigókat jobban szeretjük.
Nem tudom, de ha ezek után akad még ember, akinek lenne kedve velem barátkozni... :)
Amúgy most éppen festjük - a fiam festi én meg kerülgetem a rumlit- a lakás egy részét. Aztán következik a másik része...
Jut eszembe: megnézem, akrilfestékkel lehet-e használható ujjlenyomatot venni? ;)



Találgatom, ezek után mit fogok kapni vajon Anyák napjára? :)