Ha unjátok, szóljatok

De ááá, úgysem fogjátok unni. :)
Amúgy eladók, a Meskán már fent vannak.

Nyakláncok, kitűzők

Nem tudom, hogy az érzelmi (el?)nyomás hatására-e, de már kezd másképp nézni a férjem a gyöngyhóbortomra. Hihetetlenül nyugtató ez is, nem csak a kötés. Valahogy ilyen lehet a férfiak számára a horgászás, csak hát a hal az hideg és büdös, úgyhogy maradjunk csak a meleg szobában. :)
Ötlet bevásárlás előtt: ne azt mondd, hogy mit vettél meg, mire összeállt az áhított kollekció, hanem hangsúlyozd ki, hogy mennyi minden volt már itthon (tű, damil...) és azt akarod befejezni, hasznossá tenni, stb.

Ma a lilásak...

Most már emlékszem, hogy úgy kezdődött az egész: a horgolt virágaimnak kerestem valami megoldást, hogy hová használhatnám fel őket? Tekintve, hogy most nem szeretnék nyári , de téli táskát sem horgolni. Aztán jöttek a gyöngyök. És imádom őket. :)
Ma eszembe jutott, hogy réges-régen készítettem egy kis faliképet is, gyöngyökkel és hímzéssel- ha megtalálom, megmutatom.
Szóval, a párom mindig sztorizik rólam valamit az angolóráin, egy alkalommal pl. azt mesélte a társaságnak, hogy gyakran táska a vacsora. Ami ugyan gyönyörű, de ő éhes marad. Mit tegyen ilyenkor? Ott helyben megoldották a dolgot: a tanulók javasolták neki, hogy tanuljon meg főzni. :)
Vagy menjen étterembe. :)
Most is bízom a tanulóiban, így ismeretlenül is, mert most két napja úgy néz rám és a kitűzőimre, hogy ha megszólalna, kb. ezt mondaná: "Jól van fiam, ha nagyon nem tudsz mást, csináld."
De tudok mást: zöldet és kéket is. :)