Ó, szép fenyő, ó műfenyő :)

Az elmúlt évekről maradtak karácsonyi mécsestartók, amelyekből a gyertya kifogyott már. Hogy ezeket is újra lehessen használni, vettem egy kis agyagot és az IKEA-ban kapható dekorkavicsot. Valamikor régen egy Praktika újságban láttam ilyen kis textilfenyőket, úgyhogy most készítettem gyorsan néhányat. (Az egyiknek agyagból formáztam törzset, kísérletképpen.)
Vittem be anyukámnak is, a kórházba, ahol 3 féle betegség miatt van most bent. Még sosem töltöttünk Szent estét kórházban, mindig csak az otthon melegében, bezárkózva. Kicsit talán túl is bonyolítottuk, misztifikáltuk ezt az estét, pedig bizonyos szempontból ez is olyan, mint a többi: nem tudunk többet enni, jobbnak lenni egy kis időre igen, de ugyanúgy folyik az élet tovább. Betegek leszünk, meggyógyulunk. Megszülettünk, megöregszünk, előbb-utóbb elmegyünk... most itt vagyunk, holnap máshol. Azért remélem, hogy a következő karácsony nem lesz ennyire gondterhelt.

Adventi naptár

Azért csak sikerült összehoznom egy új adventi naptárat. (A régi faliképet, aminek a helyére került, ki kellett selejteznem.)
Ez viszont színeiben is illik az előszoba falához. A szaloncukrok most nem igazán fogynak a zsákocskákból, mert nincs itthon a sáska-had :). Igaz, amikor itthon voltak, akkor nem is volt elég egy napra egy cuki- lassan minden napra egy mikulászsáknyi meglepit kellett előteremteni...

A rejtvény megfejtése :)

Sokan nem érdeklődtetek, de hát érthető is, hiszen az idén keveset varrtam, keveset blogoltam, keveset is olvastam. Ez egy ilyen időszak volt. Nem szűntek meg a nehézségek, mert jöttek újabbak, úgyhogy változatlanul azt sem tudom, hol áll  fejem. Nem szeretném részletezni, elég annyi, hogy egzisztenciális gondok, és meg kell oldani.
Ez a kedves ötlet adta az ihletet.
Kandalló fölött is jól mutatna. 

Napi rejtvény

Az utóbbi napokban fogyott rendesen a citromos tea és a papírzsepi, de azért feküdni nem kívántam, úgyhogy varrogattam, tervezgettem.
Elhatároztam, hogy nem veszek új karácsonyi anyagokat, mert sok maradt tavalyról - tavaly előttről, és jó lenne már csökkenteni az anyagos dobozok számát. Ennek szellemében kezdtem gondolkozni, hogy miből mit készítsek? Azt hiszem, nem kell különösebben ecsetelnem, hogy egyik anyag bevonzza a másikat, és megint úgy néz ki a szép munkaszobám, mint ha elemi csapás érte volna.
Pl. ezt a kis angyalkát, hogy kiteljesíthessem, elő kellett vennem egy 3 m hosszú anyagot, amit aztán nem szeretek összehajtogatni, mert "úgyis mindjárt kell". Ááááá, reménytelen vagyok. Mert még ráadásul megnéztem a hunyadi utcai fiúk honlapját is - szóval be kell vallanom: anyagfüggő lettem. Sebaj, majd ledolgozom. :)

Kérdésem: szerintetek mi lett ebből? (Később mutatom.)

Újra vásár

Úgy tűnik, hogy ma már a vásározási lehetőségeket is "dobálják" az ember után :) . Nem tervezetem semmi hajtósat karácsony előttre, mégis, kedves blogtársam és árustársam "rábeszélt", hogy menjünk már, áruljunk már együtt újra... :)
Szóval, ha van még ehly a számunkra és elfogadták a jelentkezésünket is - ha sikerül végre elküldenem... akkor szombaton  SZIKRA PIAC. :)
Amúgy is terveztem, hogy jövő évtől havi egy alkalommal kimegyek árusítani, de most végül is, előre hoztam ezt a dolgot. Ne maradjatok ajándék nélkül. :)

Mézeskalács nálam is...

Igazából évek óta nem volt sem időm, sem kedvem sütni. Tavaly vettem új formákat, az idén is megigézett egy angyalforma  a gastroshopban, úgyhogy már nem lehetett tovább halogatni. Meghívtam egy barátnőmet is, és négyesben sütöttünk (az ő kis fiaival) . Jó kis móka volt! Kint a hótól, hóeséstől fehérlett a táj, bent a liszttől. :)
Amikor már minden kész volt, akkor jött a kisnagylányom, hogy ő is szeretne sütni... és méginkább enni...
Mindenkinek áldott adventet kívánok ezzel a képpel. :)

Karácsony első napja...

Advent 3. vasárnapja

Rippl Rónai József gyönyörű munkája ez, Királyok imádása címmel. Többet itt olvashattok, ha akartok.
Minden kedves olvasómnak békés adventet, örömteli várakozást kívánok!

Szoknya a karácsonyfának

Nem tudom még, hogy mennyire fogjuk hasznát venni, de varrni élvezetes volt. :)
közben eszembe jutottak különféle változatai; dimbes-dombos, applikált szarvasos, barnás-aranyos... valószínű, hogy jövőre kerül sor rá.
Persze, biztos vannak benne hibák, lehet vizslatni.
Úgy elgondolkoztam ezen a múlkori beszóláson. Sok blogot olvasok, nézegetek, egy csomót csak csendben csodálok, mert annyit leírni képtelenség, hogy "De cuki, de aranyos..." ha van kedvem és időm, írok, ha nincs akkor nem írok. Én szeretem ezt a szabadságot.
Volt már, hogy nem tetsző dologgal találkoztam, vagy nem az én ízlésvilágom- akkor nem írtam semmit. Max. építő kritikát, vagy kérdést, mert szerintem úgy illik.
De hát nem vagyunk egyformák.
Nálunk egyébként a kisgyerekkori pirosas fafigurák díszítik majd a fát, mert a gyerekeink ragaszkodnak hozzá. :)

Egy angyal, egy angyal...

...iderepült erre a párnára, meg még kanyarítottam hozzá egy másikat szabad gépi tűzéssel.
Amúgy különben orvoslátogatók ( kínvigyor: :) ) lettünk: látogatjuk a fogorvost, a szemorvost, az urológust, a lányom a kórházat látogatta a múlt héten- most meg én kezdek pocsékul lenni, pont a karácsonyi hajtásban... Klassz. :(

Advent 2. vasárnapja

Melyiket szeressem? :)

Egy kis papírmunka - ahogy én szeretem :)

Bár iszonyú fáradt vagyok, mert még éjjel is varrásokon gondolkoztam... nem is tudom, hogy jutok el a Határtalanul kiállításra ilyen kifacsart állapotban?

Így készült

Remélem, használható a sablon. :) Akinek nincs vágólapja, az is el tudja készíteni, mert elárulom, hogy egy négyzet 1 cm. Érdemes ún. negatív sablont készíteni, hogy jól láthassuk a minta elhelyezkedését.

Illanós tollal körülrajzoljuk.

Elkészítünk a kis szívhez egy nagyobb sablont - hoppá, azt elfelejtettem lefotózni. De talán látszik így is. Mindkét szív alá tettem flízt és meg is vasaltam, mert a forró vasaló kissé odaragasztja a flízt, és így nem csúszik el varrás közben. Ilyenkor érdemes kisebb flízt vágni, mint az anyag, hogy ne lógjon ki alóla, és ne égesse meg a vasaló. (na, meg hogy ne legyen koszos a vasaló.)

Rávarrjuk az akasztót. Külön, hogy később ne mozdulhasson el.

Az alján hagyunk egy kis helyet a kifordításnak. Ha kitömős szívet készítek, akkor felül szoktam nyílást hagyni, mert úgy tudom jobban eltüntetni a nyílás összevarrását. Persze, lehetne a kis képecske alatt is egy vágást ejteni, bent a közepén, és akkor körbe lehetne varrni az egész szívet és úgy még egységesebb lenne a varrás... Na, majd kipróbálom.
Ez után kifordítjuk a szívet, a kis nyílást minél kisebb öltésekkel összevarrjuk, majd a kis angyalkát beigazítjuk a nagyobb szív közepére és cikk-cakk öltéssel letűzzük. Én most alsószálnak aranycérnát fűztem be, így a hátulja is kellemes a szemnek és illik az anyaghoz is. Érdemes a csücsköket és a szív közepét nagyon pontosan beállítani! Főleg a csücskét.
Hát, ennyi. Kellemes szöszmötölést kívánok! :)

Raffaello-s szívek :)

Nem kell megijedni, nem kentem össze semmilyen szívet sem raffaello-val :) , csak játszottam egy kicsit. Mondjuk, elkészült 5 db, ami nem lett tökéletes, ami számomra meglepő, mert nem ehhez vagyok hozzászokva. :) Szóval, kiszenvedtem egy képes bemutatót a készítéséről, ha érdekel valakit, akkor közzéteszem.

Összhang a színek közt

Itt a rossz idő

Nekem eddig semmi karácsonyi hangulatom nem volt, lévén, hogy pár napja még rövid gatyában (na jó, térdnaciban) és rövid ujjú ingben mászkáltam itthon és 6x leizzadtam, ha beültem a kocsiba... Párom mutatott tegnap ilyen vicces képeket, gondoltam, megosztom veletek.
Még több ilyen vicces képet találtok itt .
Találtam fini téli zenét is - mostanában mp3 -as letöltésekkel töltöm az időm egy részét. (Kaja azért lesz. :) ) Azt még nem tudom, hogy lehet felrakni a blogra, de próbálkozom. :)

Karácsonyi körkérdés

Köszönöm Zsukka, karácsonyi kérdésed!
Most nagy lelkifurdalásom lesz, mert ma jár le a határidő a pályázatomra, amit írok. És eléggé sok bonyodalom van vele- és még sok munka. Na mindegy, ha blogot nézegetni van időm, akkor írni is legyen! :-)
Nagyon szépen írtad le a karácsonyi emlékeidet, Zsukka!
Az én legmeghatározóbb emlékem a várakozás volt, az ábrándozás az eljövendő ünnepről!
Semmi extra nem történt, Anyukám készülődött, én örültem.... A karácsonyfákat imádtam, csodáltam...
Egyedüli gyerek voltam, a nagymamámnál laktunk. Nem voltunk gazdagok, de ezt akkor nem tudtam. Volt ételünk, volt ruhám, nem fáztunk... Szerintem én is praktikus ajándékokat kaptam, na meg játékokat. Az az igazság, hogy sok mindent elfelejtettem már. Arra emlékszem, hogy cserépkályhával fűtöttünk, és azt hogy szerettem. :-)
Nekem emlékezetesebbek a felnőttkori karácsonyaim, mert akkor már én alakítottam őket. Igaz, azzal a szeretettel, ahogy Anyukám készült minden ünnepre velem kapcsolatban. Mert végül is, azt éreztem, hogy én vagyok a világ közepe. (Néha még most azt érzem. ;) )
Nekem viszont 3 gyerekem lett, aki mind a világ közepe akar-akart lenni- hát az egy jóval intenzívebb élmény!
Tulajdonképpen nagyon jó annak, aki közösségben nő fel. Jók az iskolai karácsonyok, a templomi karácsonyok... A templomi karácsony kimaradt gyerekkoromban, mert unatkoztam a templomban, nyaggattam az anyukámat, hogy menjünk ki...
Hát, alig tudtam valamit írni. Mindenesetre, most is szeretek készülni az ünnepre.
Amíg kicsik voltak a gyerekek, fából készült karácsonyfa díszeket tettünk a fára. Először én díszítettem, apuci addig elvitte szánkózni, vagy sétálni a gyerekeket.
Az idén a 21 éves fiam díszítette a fát. Hogy is mondjam.... olyan férfiasan egyszerű lett. :-)
De nem szólok neki, mert tőle ez is nagy teljesítmény. :-)
Nem tudom, hogy mindenki elmondhatta-e a gyerekkori karácsonyát? Ma rátaláltam egy selyemfestő lányzó blogjára; ha ő még nem mondta el, akkor : légyszi, HEra, ragadd meg a billentyűzetet. :-)

Ha nem "jönnék" vissza, akkor minden kedves erre tévedőnek és tudatos erre járónak :-) is
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

A varrósoknak sok textilt, a festőknek, hogy lubickolhassanak a színekben... :-)
Ja, hogy léteznek még mások is ? ;)
Nekik meg azt, hogy teljesüljön a szívük kívánsága!

Újszövetség

Kerestem valamit a szekrényben és erre a képre is ráleltem közben. Azt hiszem, a szakdolgozatom írása idején találtam a Képzős könyvtárban. Szerintem szép, nagyon.
Mondtam már, hogy Boldog Karácsonyt kívánok?
Eszembe jutott a legkisebb gyermekem nagyon édes ajándéka, úgy hét éves korából. iszonyú sok időbe telt, mire elkészült, azt mondta. Egy nagyobb méretű gyufaszál volt, viasszal körbecsepegtetve , és meg kellett gyújtanunk. :) Elneveztem gyurtyá-nak, merthogy gyufa is, meg gyertya is. :)

Érdemes lenne összegyűjteni néhány jópofa , emlékezetes ajándékot, amit a gyerekeinktől kaptunk!

Csordapásztorok midőn Betlehembe....

... és a mi utcánkba bekanyarodtak:

...s a nappaliban előadták az egyszer próbálatos :) betlehemes játékot...

... és mégis szépen tudtak énekelni...

... és az "Öreg" elaludt, és vele az összes pásztor...

.. és a könnyük is kicsordult a nevetéstől, amikor megszólalt a kis Jézusnak hozott bárányka, mert az nem volt betervezve...



... és nagyon türelmes a mai ifjúság, mert szépen beszélgetve kivárták, hogy elkészüljön a forralt bor, és nagyon mértéktartóak is, mert a mi házunk volt az utolsó, ahová mentek, és mégsem gyomorrontással érkeztek... :-)

Aki kedvet kapott a betlehemezéshez, vagy városi ember lévén nem volt még szerencséje ilyesmihez, itt is kaphat egy kis ízelítőt.

Tényleg, annyira jó közösen ünnepelni!