Ezt meg tudom mutatni, a sok dolog közül, amit mostanában készítettem. Mert hát ha meglepetés, akkor legyen titkos. :)
Amúgy Rebim megint kórházba került, úgyhogy teljesen ki voltam készülve- mostanra megnyugodtam egy kicsit, de csak annyira, hogy tudjak még tovább dolgozni...
Jó hír viszont, hogy a zöldhályogom szemcseppekkel karban tartható. :) Először azt hittem, hogy romlott a látásom, és a szemész megmérte a szemnyomásomat- innen tudtuk meg, hogy zöldhályog. Most már értem, hogy a gyerekek miért szörnyülködtek, amikor fuvaroztam őket- mert hiába láttam a járműveket az úton, valami rossz, bizonytalan érzés miatt nem előztem, túlontúl óvatos voltam... amikor táblákat láttam, sokára tudtam csak beazonosítani- valami olyan érzésem volt, hogy nézek, de nem látok. (Pedig nem vagyok egy félős típus- amikor tanultam autót vezetni, az oktató nyomkodta mellettem a pótpedálokat, és kérdezte, hogy: "Bea, nem félsz?" Én meg kapkodtam a fejem, hogy mitől is kéne félnem... :) De az is vicces volt, amikor egy barátunk, -gépkocsivezető oktató volt akkoriban-, én meg túl voltam már egy, vagy két sikertelen vizsgán... Szóval elhívott vezetni egy szerpentines útra, és a mi egyszerű trabantunkban nyomkodta a nem létező pótpedálokat, miközben én száguldoztam a szerpentinen. :) Na, harmadikra megvoltak velem elégedve a vizsgán. :) ) Most ez a szemcseppek hatására elmúlt, és nem kell erősebb szemüveget hordanom. Azért ez is valami. :)
Jó lenne, ha Rebim is meggyógyulna végre.