Kelet varázsa

Elkészült végre ez a táska is. :) Sokat gondolkoztam, hogy ezt a szép (amúgy bizsu) medált hogyan helyezzem el?
Teljesen középre nem szerettem volna. Félig-meddig maradékokból van. Ezeket a színeket nem tudom megunni.

Így olyan hatása van, minta egy csomó ilyen táskát varrtam volna. :)
Szívesen hordanám, de már van egy hasonló, úgyhogy ezt feltettem a Meskára is.
Majd a fényképét nézegetem. :)

Végre van...

újra internetünk- merthogy megint nem volt.
Összegezve az eddigi problémákat: valaki elfelejtette lejelenteni, hogy van internet szerződésünk- ez most 3 éves, kb., úgyhogy nem csak Isten malmai őrölnek lassan. :)
Aztán a router nem vette a modem jelzéseit- na ezt már tudom kezelni.
És volt egy kábelszakadás.
Kihasználva ezt a kis időt, amíg van kapcsolat, felteszem a linket, ahol megnézehettek több képet a kiállításomról. Íme. :)

Most pedig el kell mennem gulyáslevest főzni- olyankor, amikor sokan vagyunk, azt szoktam, mert azt mindenki szereti. Az olvasással azóta is eléggé le vagyok maradva, pedig még leveleket is szeretnék írni...

Esküvői ruha

Állítólag Szarvamici meghosszabbította a menyasszonyi ruhás játékát- ennek örülök, mert mostanra bírtam csak előkeresni a fotókat, meg hozzáférni az internethez... főleg az internethez...

Ezt a ruhát egy néptáncos barátnőmtől kaptam kölcsön, a kötényt varrtam csak én. Igaz, nem is volt túl sok időm még az esküvőre sem, dolgoztam is tanultam is, felőlem még várhatott volna a dolog vagy 10 évet. :) Nem vagyok valami karcsú- sosem voltam az, de itt ráadásul babát vártam, 16 hetes volt. ;)
Itt éppen jövünk ki a tempomból és a lelkészünk , miközben szorongatta a karunkat, azt mondogatta, hogy lassabban jöjjünk kifele. Neki már volt benne rutinja. :)
A másik kép bemutatja a korabeli :) (1987-es) divatot. Éppen gyimesi táncot lejt a csapat a meglehetősen lejtős telken. Nekünk a szabadban volt a mulatság- nem is lett volna pénzünk étteremre, és úgy döntöttünk, hogy a virágzó cseresznyefáknál nincs szebb dekoráció. :)
A fehér ruha csak megtévesztésként van ott- azt sem én varrtam, hanem keringőt adtunk elő benne egy iskolai bulin, amikor még jártunk a Svay Sporttánc Egyesületbe. Imádtam, nagyon jó volt! Szerintem a világ legjobb dolga a tánc- engem legalábbis boldoggá tett. Sajnálom, hogy már nem bírok úgy mozogni.

Takaró-történet

Kedd reggel óta megint nem volt internetünk- most a modem vágyakozott egy kis babrálásra...
Megkapta, köszöni szépen, akkor dolgozik tovább. :)
Az olvasással megint le vagyok maradva, Zazát olvastam, és eszembe jutott, hogy nekem is van egy hasonló kis történetem, az alább látható takaróval kapcsolatban.
Volt egyszer egy Anyuka, aki szeretett volna valami szépet a kamasz, az életet kezdő fiának, úgyhogy felkeresett engem, hogy varrnék-e valamit, ami a srác szobájába illik, a meglévő bútorokhoz? A srác nem értett semmit, hogy mi a csudát (ő nem így fejezte ki magát :P ) akarhat az anyukája...?! De volt benne annyi bölcsesség, hogy kivárta, mi fog kisülni anyja furcsa ötletéből?!
Na, az alábbi dolog sült, illetve öltődött- még az ágya végét is kidekoráltam, hogy passzoljon...
És ez a fiatalember készült el, mindenféle munkákra, ide-oda... És azt mondta, hogy ahová megy, oda vinni fogja magával ezt a takarót! :)
Hát, kell ennél nagyobb dícséret? ;)