Házi áldás

... és mellé egy kis hülyeség, szokás szerint. :) Ez itt alul a szép része, scrap-os stílusban.





Ez pedig világi (profán) stílusban:

Hol hit, ott béke,
hol anyós, ott vége.


Bocsi, tisztelet a kivételnek... :)

Amúgy elhatároztam, hogy hogy ezt jó kis kreatív blogot nem fogom elrontani politikával. Ha dühöngeni támad kedvem, nyitok inkább egy másik blogot.
Amúgy megkérdeztem a páromat, hogy mit szól az utóbbi kirohanásaimhoz? Visszakérdezett, hogy hogy értem ezt? Azt szeretném megtudni, hogy logikus-e? Visszakérdeztem: Mióta akar egy nő logikus lenni? :)
Na jól van, ki tudjuk préselni magunkból, ha nagyon muszály, de nekem most nincs kedvem.
A takaróval közben szélegyenesbe értem, talán holnap el is készül. :)
Amíg ezt a bejegyzést írtam, addig kisült a hagymás kenyerem- naggyon naggyon finom lett. :)
Azt hiszem, hogy kenyér-mániás vagyok- evés közben vagy ötvenszer megkérdezem, hogy ugye milyen finom...?

Barátság- hullám

Pár napja "adós " vagyok ezzel a játékkal- de hát a rohanás, a család, a gyerekek.
Ez a képecske tetszik nekem- a meleg, barátságos színei, az arányos szerkezete. Talán még egy keret nem ártana, de nem lényeges.

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Kaptam ezt a "díjat" Zazáleától, Zsukkától és Silerikától. Köszönöm nektek és örülök, hogy már hárman gondoltatok rám. :)
Viszont most tovább kéne adnom, ami most nehéz feladat, mert már körbeért a dolog. Ha meg nem ért volna körbe, és valaki vágyik rá, írjon nekem mailt, biztosítani fogom arról, hogy megpróbálok vele barátkozni. Igazából sosem bírtam annyi emberrel barátkozni, ahány szeretett volna velem- talán csak fiatal koromban, amikor még nem volt családom.
Ezzel kapcsolatban olvastam Juhizs kifakadását- de azért én mégis megemlítem, mert én már csak ilyen vagyok. Ez a "bájos" blog találó észrevétel volt Juhizstól- az én blogom mostanában nem éppen bájos- inkább bajos. Lehet, hogy klimaxos? :)

Ettől nagyobb problémáink ne legyenek.

Tegnap láttam a Hír Tv-n, ahogy Zuschlag J. bevallotta, hogy 5 ezer db. kopogtató cédulát fénymásoltak a választások idején, és amikor kezdődött ellenük a vizsgálat, elégették. Hát így nyert ez a kormány. Ha lenne bennük egy csepp lelkiismeret, nem így akartak volna nyerni. És lelkiismeretlen csapat lelkiismeretlenül dolgozik- meg is van az eredménye. :(
A 2006-os csalásaikat még nem vallotta be, mert az még nem évült el. Mit ne mondjak, ravasz. Csak túl sok ilyen dolog van már.
A takaróval remélem, hogy ma fogok haladni- kb. a fele van kész a "kukacolásnak". Szeretném már én is készen látni.

Új "ruhát" kap a szakácsfüzet

Először is, volt egy scrapbook-os fellángolásom, csak azt most a takaró miatt félre kellett tennem. De azért bevásároltam néhány nekem tetsző papírost. :)
Hát ...izé... elég randa állapotban van szegény füzet- ráfér egy renoválás.
Mértem, terveztem, nyomtattam - a szalagot kétoldalú ragasztóval rögzítettem.
Középen a virágot nem nagyon terveztem- vágtam , ahogy jött, sniccerrel. Az alja kissé nem sikerült, felcsúszott, de első példánynál még elmegy. és van egy új borítóm. :)

Rebi rajz és dühöngés

Egyszer már említettem ezt a rajzot- úgy 8-9 éves lehetett Rebi, amikor készítette- most a Református Élet című folyóiratban jelent meg.
Hűen tükrözi, hogy mit értett és mit nem- a gyermek. :)



Mostanában azon gondolkoztam, hogy írjak-e dühöngő sorokat is a blogomba, és arra jutottam, hogy megpróbálkozok vele úgy, hogy ha évek múlva visszaolvasom, tudjam, hogy ez idő tájt nem csak a nagy 235cmx 200 cm-es takaróval küzdöttem, hanem kiderüljön, mi volt akkor éppen körülöttem?

Mi is van körülöttem- körülöttünk? Válság. Most így a rajzról eszembe jut egy evangelizáció, melynek a két kulcsszava ez volt: válság és váltság. Most ez bocsáttassék meg nekem, hogy nem szándékozom most megtéríteni senkit.
"Csupán" annyit szeretnék, hogy működjenek rendesen, jól a dolgok. Tudom, könnyű a tökéletest elképzelni, és nehezen lehet megvalósítani.
Konkrétan: azt hallottam a rádióban, hogy azokat az iskolákat, amelyeket az önkormányzatok nem tudnak fenntartani, államosítanák. Már ez a kifejezés is furán hangzik egy most iskolás korú gyermek fülének- az idősebbek és a történelmet ismerők tudják, hogy miről van szó. A terv : az államosított iskolákat az állam tartaná fenn, egyeforma tanmenettel, egyforma költségvetésből. Kérdésem: az állam talán olcsóbban fenn tudná tartani az iskolákat? Mert nem szándékozik több pénzt költeni az iskolákra, ez kiderült a műsorból. Tehát akkor mi értelme van egy ilyen döntésnek? Az nem lenne célravezetőbb, hogy megvizsgálnák, mi mennyibe kerül, és rendesen megfinanszíroznák a működést?
Ez csak egy probléma a sok közül. Szóval ilyen időket élünk.
Ekkor történik az is, hogy gyárak zárnak be, 3-4 napos munkahetet vezetnek be, ezrek fognak állás nélkül maradni.
A családi pótlékot bruttósítani akarják- ez vicc. Rossz vicc, az igaz, és az is igaz, hogy ezek a pót-, ill. álintézkedések nem fogják a problémákat megoldani. Sőt, azt is hallottam, hogy ezentúl nem alanyi jogon fog járni a családi pótlék. Nem minthogyha olyan nagy összeg lenne, remélem, a rászorulók azért megkapják ezután is. Lehet, hogy ennyi szociális munkásnak kellett volna beállnom, de már mindegy, már varrok. Csak most "tele van a hócipőm".