Angyalos képeslap

Ezt a képeslapot a törött karú lánykámtól kaptam, amiért hordoztam, gondoztam....
Tornaórán leesett a gyűrűről. Az volt az érdekes, hogy szólt előre, hogy ki fog csúszni a keze.
Nagyon lelkére vette a tornatanár, mindenfélét magyarázott nekem... lehet, hogy más szülő jó nagy patáliát csapott volna, engem a gyerek érdekelt. Megműtötték, és bal kézzel írta nekem a lapot...
Ekkor történt az is, hogy a mi kocsink egy elég nagy javítás miatt szerelőnél volt. Motorgenerálozás? Valami ilyesmi. Hogy tudjam hordozni a lánykámat, - gipsszel a karján nem tudott buszon utazni - kölcsönkértem a szomszéd trabantját. Akkor még ilyen ócska kocsijaink voltak, úgy adtuk kölcsön, mint egy porszívót akár... Tényleg, porszívót még sosem kértem kölcsön. :-) Igazából nem is szeretek kérni, sem kölcsön, sem sehogy. Azt olyan gyengeségnek tartom, pedig nem mindig az.
Szóval, ott állt a Trabi a házunk előtt- egy ideig. Aztán meg eltűnt! Valami ajtócsapódást hallottam az éjszaka közepén, és kinéztem az ablakon. Iszonyatosan megijedtem, amikor csak a nagy ürességet láttam a kocsi helyett! Telefon a Rendőrségre, jöttek- kerestek- TALÁLTAK!
Kb. 15 perc múlva megtalálták a Trabit, a tolvajokkal együtt! Mondták, hogy nagy szerencsém van, mert 1000 eltűnt autóból kb. 7-et szoktak csak megtalálni.
Ettől függetlenül napokig gyógyteát kellett innom a gyomromra, oda lett a biztonságérzetem. És azóta is, minden éjjel kinézek az ablakon, valahogy nem szeretek veszíteni, elveszíteni...
Hozzá kell tennem még a történethez, hogy az akkori rendőrkapitány nem volt egy finom modorú ember, és én elég finnyás vagyok ilyesmiben. De akkor mégis valahogy örültem neki. :-)
És valahogy sajnálni tudom az olyan fiatalokat, akiknek nincs más céljuk az életben, mint ilyesmivel szórakozni. Mikor annyi jót is tehetnének, annyi ember lenne rászorulva!