Kicsik voltak a gyerekek, várták a Mikulást. Csizmák tiszták, bennük a csomag, gyerekek alszanak.
Botorkálok le a lépcsőn, kora reggel. Pislogok, valami csillog a cipőmben. Nézem: szaloncukor, kis csoki, és egy kis cédula a lányom krumpli betűivel: "A Mikulás a felnőtteket is szereti."
Ő ezt már 8 évesen tudta. :-)
Évekkel később elárulták, hogy ők mindig hallották, ahogy teszem be az ajándékot a csizmákba, csak nem akarták elárulni. Pedig én mindig figyeltem, hogy mikor alszanak mélyen, de úgy látszik, azon az egy éjszakán nem bírtak mélyen aludni. :-)

8 megjegyzés:
A történet tüneményes és nagyon megható,az angyalok angyalosak!:)
Ez nagyon aranyos történet!
Nagyon kedves történet::))!!Máris jó kedvem lett!!
Igen,a gyerekeink néha olyan bölcsek...
Már tegnap olvastam ezt a történetedet, és azóta azon gondolkozom, hogy mikor rejtsem el mikulásajándékot, hogy a fiam ne vegye észre :-))) Persze ő még tényleg mélyen alszik :-) És édesek az angyalkák is!
Zsukka, ajánlom, hívj egy igazi Mikulást!
Én is hívtam egyszer, majd leírom, hogy járt velem szerencsétlen. :-)
Egyébként lehet, hogy fog jönni az igazi, mert a falut elvileg végigjárja a Mikulásnak öltözött egyik óvónéni, nem tudom, idén is vállalja-e. Ha igen, akkor persze probléma megoldva :-))
Történetet kíváncsian várom :-)
Mindkét Mikulásos történet aranyos, inspiráltál, hogy a mienkét is le kellene írnunk ;)
Megjegyzés küldése