Kalandos nap 2.

Fent: gyülekező, tanakodás, előkészületek a "Nagy Kalandra". :-)

Itt az látszik, hogy hogyan erőlködök. :-) Ugyanis, az elején úgy tűnt, hogy nagy erővel majd jól nekicsapódunk annak a zöld akárminek, szivacsnak.... Aztán mégsem. Sőt, vagy negyedóráig erőlködtem kézzel-lábbal, hogy feljussak, és ne maradjak lógva. :-) Minden elismerésem a hegymászóké- jé egyszer egy még járni is akart velem- hát ez nem az én műfajom.




Voltak, akik még egy kört mentek- a sportos fiatalabbak. Szerintem őket néztük. Na, az már kellemesebb volt. :-)

Megbeszélés. Hideg volt, sötét volt, egész nap nem ettünk, de nagyon jó volt!
Még egyszer is kibírnám, ha nagyon kötelező lenne. :-)


Amúgy iszonyú ideges vagyok éppen. Kölcsönadtam a kocsinkat a 21 éves fiúnknak, hogy azzal menjen karácsonyi ajándékot venni. És még mindig nem ért haza.
Na, ebben a percben ért haza. Biztos jót vett, de nagyon félti, mert a kabátjába dugta. :-)
Jó dolog anyának lenni, csak lennének acélból az idegeink!