Egy kis retro

Először is, köszönöm a sok vigasztalást, részvétnyilvánítást- jól esett és valóban, segített a lelkemnek. Mert bár alig írtam mostanában és alig volt valami, amit meg tudtam volna mutatni, és személyesen elég kevés olvasómat ismerem... sok ember ismeretlenül is megtalálta a megfelelő szavakat. Hát még az ismerősök! :) Szóval, jól esett nagyon. 

Gondolkoztam rajta, hogy a sok okos és a gyászhoz illő gondolatomat én is leírjam, de egyelőre mégsem szeretném mindet  a "nagyközönség" elé tárni. 

Viszont, ahogy pakolásztam Anyukám holmija között, kezembe akadt pár dolog, amit úgy érzem, mégis jó szívvel  tudok megosztani Veletek. 

tudnotok kell, hogy Anyukám 14 éves kora óta hörgőtágulatban szenvedett, 16 éves korában azt mondta neki az egyik orvos, hogy úgy néz ki a tüdeje, mint egy 40 éves erős dohányosé. (Sosem dohányzott, nem is bírta a füstöt.) Egyszer szülhetett- ez volnék én :) - és nagyon hamar leszázalékolták; amióta az eszemet tudom, rokkant nyugdíjas volt. Sokat volt kórházban, szanatóriumban. Akkoriban még nem volt telefon, nemhogy mobil, meg skype, meg android...

Megtaláltam néhány levelemet- az egyiket beszkenneltem ide, egy 1982-ből való kártyanaptár társaságában. 

Ilyen múlttal... nem is tudom, hogy sikerült ezt kinőnöm?! :)

Az "Ildikó" én vagyok; ennek külön története van. :)

Kártyanaptár 1982-ből. 

Ilyen, vagy ehhez hasonló zsepije szerintem sok Olvasómnak van/volt. :)

Ebből terítőt szeretnék. Ahogy most kinéz... hullámvasútnak is beillene. :O