Nem tudom, hogy most ideillő-e, vagy sem, de hát ezekről a képekről az jut eszembe, hogy még élt az anyukám, amikor ezeket festettem. Végül is, még 3 hete sincs, hogy elment, meghalt... még sokat gondolok rá. Nehéz felfogni, hogy az az ember, aki strandra vitt, bukfencezni tanított, aggódott értem... nincs többé. Ami lett belőle, az belefér egy kaspó méretű dobozba. Tudom, így leírni is brutális- hát akkor még megélni!
Végül is, visszaadtuk őt - kívánsága szerint- a természetnek.
1 megjegyzés:
Gyönyörűek a képecskék! Együüttérzek veled, még sokáig fogod érezni a hiányát!
Megjegyzés küldése